A karma az ok és okozat összekapcsolásának elve, a legtöbb ázsiai vallás ideológiája.
Hinduizmusban
A karma szó indiai eredetű, és rokon értelmű a latin „creare” (megteremteni, előidézni), valamint a „kreatur” (teremtmény) szavakkal. Az indiai nyelvben ez „mű” vagy „tett” jelentéssel bír. Eredete az Upanisádok vallásfilozófiájában gyökerezik, ahol a tettekért járó jutalom okságának kulcsfogalmát jeleníti meg a lélekvándorlásról szóló tanítással összefüggésben. Az Upanisádok vallásos felfogásában, a Földi életben véghez vitt jó cselekedetek megváltáshoz vezetnek, vagy legalább is egy jövőbeli létben létrejövő boldog körülményekhez, míg a rossz cselekedetek rossz újjászületést eredményeznek. Ennek következményeképpen a karma szót többféle módon értelmezik a hinduizmusban: 1. mint egy szellemi vagy testi cselekvést; 2. mint egy szellemi vagy testi cselekvés következményét; 3. mint minden következmény összességét egy egyén cselekedeteiben, a jelenlegi vagy az elmúlt életekben, továbbá 4. mint okok és okozatok láncolatát az erkölcsi világban.
A karmáról szóló tanítás a legfőbb oka annak a pesszimizmusnak és a világtól való elfordulás hajlamának, amely a hinduizmusra és vallási ágazataira jellemző. Az okok és következmények közötti összefüggést az indiaiak mindig is ilyen világtól elforduló módon értelmezték, mivel a hindu vallásfilozófia az újjászületések körforgásából való végleges megszabadulásra törekedett. Ennek elérése érdekében az embernek Földi élete során nem volt szabad karmákat gyűjtenie, vagyis bármiféle, akár pozitív, akár negatív cselekedettől távol kellett tartania magát. Ez egy olyan általános vegetáláshoz vezetett, amelyben igazán sem jó, sem pedig rossz nem létezik.
Buddhizmusban
A karmáról (a cselekedet és annak következménye közötti kapcsolatról) szóló tanítást a buddhizmus és a zen is átvette, azonban teljesen másképp értelmezték azt. Ott az ok és okozat kapcsolata mindenek előtt az emberi sors determinisztikus (előre meghatározott) szemléletét jelenti, még a Földi életben is. A cselekedetek, a szavak és a gondolatok szoros és kölcsönös öszszefüggésben állnak egymással, és tartósan befolyásolják az ember sorsát.