Arany Hegy magazin 10. szám:

A Dao ritmusa
A fokhagyma
A Káma-szútra filozófiája
A kínai tradíció alapjai 2. rész
A Nyolc Halhatatlan 1
Az öt taoista szent hegy
Az új kenyértől a pásztorünnepig
Energia a mindennapokban
Női megvalósítás a mindennapokban
Párkapcsolatban gyakorolni és fejlődni 2

A Dao ritmusa

A bölcs igazodik az élet áramához, intuitív módon cselekszik, tetteit lágyan, könnyedén hajtja végre, összhangban a környezetével és az Univerzummal. A bölcsesség mindenkiben benne rejtezik, mint sziklatömbben a szobor. Minden ember képes kifejleszteni azon tulajdonságokat, amelyekkel egy bölcs ember rendelkezik.

Az ősi kínai írások előszeretettel szimbolizálják az örök változást az évszakok váltakozásával. Az örökös megújulás két princípiuma a Yang és a Yin – a Yang a fény, a nyár, a meleg, az élet, a mozgás, a felfelé törekvés, az ébrenlét, a szétszórás, a nappal, az ég, a férfiasság princípiuma, a Yin a sötét, a tél, a hideg, a halál, a lefelé mozdulás, az alvás, a begyűjtés, az éj, a föld, a nőiesség princípiuma – között történik, melyek együttesen alkotják a TaiJit. A TaiJit régebbi ábrázolásokon két egymást kergető hallal jelenítették meg egy körben (a teljesség, az egység szimbóluma), akik egymásra nézve, szemükben tükrözték egymás jelenlétét, vagyis az ellentétes princípiumot. A TaiJi ábrázolása legtöbbször fekete és fehér, mely a világegyetem törvényeit írja le, amennyiben kék és piros szín, úgy az az emberre vonatkozik. Ha e színes ábrát középpontja körül megforgatjuk, megkapjuk a Dao (Tao) színét, a lilát, mely a teljes harmónia színe.
Az ábra kifejezi a folyamatos kölcsönhatást és egyben az örökös változást, mozgást. E hullámzás az élet energiája, a Qi. Minél nagyobb a két pólus között a különbség, annál nagyobb az energia. Az életünkben fellépő problémákat, betegségeket – legyen fizikai, érzelmi vagy mentális szinten – szintén az energiák egyensúlyának felborulása okozza. Ha a Yin erősebb, akkor a Yang beteg, és fordítva. Ha például túl sokat alszunk, testünkben sok Yin halmozódik fel, melynek jelei a passzív, kedvetlen viselkedés, szomorúság, sápadt arcszín, hideg bőr lassú, gyenge beszéd, lelassult anyagcsere. Ellenben ha nem pihenjük ki magunkat, Yang típusú betegségek jöhetnek létre. Mindennapi életünkben is tapasztalhatjuk, hogy ha valamelyik huzamosabb ideig túlsúlyban van, megbetegszünk. Ahhoz, hogy hosszú és egészséges életet éljünk a kettő megfelelő, ritmusos váltogatására van szükség.
A ritmus minden élet ősmintája. Ha a ritmust elpusztítjuk, elpusztítjuk vele együtt az életet is. Hasonlatosan a ki és belégzés ritmusához, ha az egyiket megszüntetjük, hamarosan megszűnik a másik is, és meghalunk. A kettő feltételezi egymást.
A taoisták számára a ritmussal való cselekvést a természettel összhangban történő cselekvés jelenti, melyek spontán jellegűek és intuitív bölcsességből fakadnak. A cselekvés e módját hívja a taoista filozófia wei wu wei-nek, mely szó szerint annyit jelent, mint „cselekvés a nem-cselekvésben. Joseph Needham így fordítja: „tartózkodás a természet ellenében történő cselekvéstől”. Zhuang Zi (Csuang Ce) a következőképpen ír a nem-cselekvésről:

„A nem-cselekvés nem csendben maradást és semmittevést jelent. Engedjünk mindent úgy történni, ahogy természete szerint történnie kell, azért, hogy kielégítsük természete parancsát.”
A Daót követő ember elsősorban semmire nem törekszik, a nem-cselekvésben cselekszik, mely lehetővé teszi számára aztán a többi korlátozó momentum kikapcsolását is – legyen ez tárgy, vagy személy, félelem vagy büszkeség, kétely, bizalmatlanság, és így tovább. Mindezek levetkőzésével jut el az ember abba az állapotba, amelyet a taoizmus – ahogy a buddhizmus is – ürességnek nevez.
Dévai

Az oldal tetejére...

A fokhagyma

Sok más pikáns fűszerféléhez hasonlóan, a fokhagyma őshazája is az ázsiai messzeségekben keresendő. Őshazája Kirgízia, innen indult el diadalútjára Kína főzőfazekaiba. A kínaiak „su-an”-nak nevezték, s fűszereik között megkülönböztetett helyet biztosítottak számára. Hamarosan már Indiában és a Közel-Keleten se dolgozott szakács e fűszeres hagymaféle nélkül.
A fokhagymaillat már a Kheopsz-piramis építési területét is belengedezte, mert a fáraók építőmesterei a robotolók seregét extra fokhagymaadagokkal tartották jó erőben – ez mutatja, hogy ebben az időben már tudtak arról, hogy a fokhagyma nemcsak finom, de jó hatással van a testi kondícióra is. A hagyományok szerint a Szentföldről elüldözött zsidók különösen a hagyma- és fokhagymatartalékaik elvesztését panaszolták fel.
A görögök skorodonnak nevezték, a rómaiak adták neki az allium nevet, s ez maradt mai napig is a botanikai megnevezése: Allium sativum. A hűvös Közép-Európában sokáig nem tudták ezt a Földközi-tenger vidékén annyira kedvelt fűszernövényt megszeretni. Még a húszas években is ez állt egy német társalgási lexikonban a fokhagyma címszó alatt: „Fűszerként húsokhoz és mártásokhoz különösen zsidók, oroszok és törökök használják, mivel kellemetlen kipárolgást okoz.”
A fokhagyma legjobb és legfűszeresebb oldalát Olaszországban, spanyol és francia földön, és nem utolsósorban Görögországban ismerhetjük meg. A magyar konyha kedveli, és sok ételhez használja a fokhagymát, de talán még találhatunk új ötleteket is ennek a délies hangulatú, egészséges és finom növénynek a használatára.

Az oldal tetejére...

A Káma-szútra filozófiája

Amióta a Nyugat felfedezte, számtalan elképzelés született a Káma-szútrával kapcsolatban. India ősi írásai közül ez a leginkább elhíresült mű. De mi is a Káma-szútra? A nyugat szexuális forradalmának évezredes, megbotránkoztató elődje, vagy a hindu szentírások része? Káma jelentése vágy, szerelem, érzékiség, gyönyör, kéj, a szútra pedig fonál, láncszem, elméleti gondolatsor. A szútra irodalom az ősi indiai vallási és filozófiai irodalom egyik műfaja.
Így tehát a Káma-szútra a kéj szentírása volna? A kinyilatkoztatott vallások mind az erkölcsösség erényét hirdetik, dicsőítik a szüzességet, és nem támogatják a házasságtörést. Ez alól a hinduizmus sem kivétel. Hogyan magyarázzunk egy olyan hindu írást, amely a szexuális vágyról szól? Hogyan egyeztethetők össze a khadzsuráhói templom erotikus szobrai a szentség eszményével?

Az oldal tetejére...

A kínai tradíció alapjai 2. rész

Amíg a konfucianizmus a hagyomány társadalmi, morális és politikai aspektusát tartotta életben, addig a taoizmus az ezoterikus, az iniciatikus és a metafizikai tanításokat őrizte meg. Így a taoizmus gyűjtőneve lett mindazon irányzatoknak és szellemi áramlatoknak, amelyek a kínai tradíción belül az ember szellemi lehetőségeinek, a szabadságnak, az egészségnek, a hosszú életnek, az energia (qi) feletti uralomnak és a halhatatlanságnak (megvilágosodásnak vagy megszabadulásnak) a megvalósítását tűzték ki célul.

A taoizmus

Az idők során a taoizmus is két szinten bontakozott ki. A „filozofikus” vagy „metafizikus” taoizmus, tulajdonképpen a taoista ezotéria, amely születéssel (mint például Lao Zi esetében, akinél ezt jelezte, hogy – a legenda szerint – fehér hajjal született) vagy beavatás útján adódott át, taoista mágusok és „repülő” halhatatlanok sora adta tovább a Dao bölcsességét. A másik szint a „vallásos” taoizmus, az exotéria, s ennek vallási panteonjában ott találjuk a mágusok és halhatatlanok sorát. Legendáik hasonlóak az indiai sziddhák legendáihoz, ugyanolyan „üdvtörténetek”, a halhatatlanná válásuk történeteit mesélik el. Ilyen mágus volt például Vej Po-jang, akire később még visszatérünk, vagy a „Nyolc Halhatatlan” (baxian). S mivel a későbbiekben a vallási-mítoszi szinteket nem érintjük, ezért tegyünk egy rövid kitérőt a halhatatlanok közé.

Az oldal tetejére...

A Nyolc Halhatatlan

A Nyolc Halhatatlan a Boldogok Szigetén lakik, ábrázolásokon együtt láthatók egy teraszon, amint a daruháton érkező Sou-hszinget, az Öröklét istenét, vagy más halhatatlant fogadnak.
A nyolc közül az első Zhongli Quan, a Han-korban (i.e. 206 - i.sz. 200) híres és győzedelmes hadvezér volt, de súlyos vereséget szenvedett a tibetiek ellen vívott csatában. Kétségbeesésében a hegyekbe ment, ahol egy taoista remete avatta be a halhatatlanság titkába. Kiváló alkimista lett, aki a higanyt és az ólmot „sárga és fehér ezüstté” tudta változtatni, és birtokában volt a „bölcsek köve”.
A második Zhang Guolao – a legendák szerint – eredetileg denevér volt, amely emberré változott. Tény, hogy senki sem látta őt fiatalon, több száz éves korában találkoztak vele először. Egy bambuszcsőben hordozta a „kibontható” fehér szőrű varázserejű szamarát. Több ízben „meghalt”, majd miután elsiratták, feltámadt.
A harmadik halhatatlan Lü Dongbin, szintén a hegyen találkozott egy taoista remetével, aki beavatta a titkokba. Varázserejű kardjával sárkányokat és tigriseket győzött le, s számos nagy hőstettet vitt végbe. Ugyanakkor olyan kedves történetek is megmaradtak róla, mint például az, hogy egyszer egy fogadóban fizetés helyett darvakat festett a falra, ezek sok látogatót vonzottak oda, de amikor az adósság ez által törlesztődött, a darvak életre keltek és elszálltak.
A negyedik Li Tieguai, a Vasbotos Li, akinek fura külsejét a következő legenda meséli el: Amikor Li elindult, hogy találkozzon Lao Zi-vel, s mesterével egy utazást tegyenek az égben, megszabadult a testétől, levetette ezt a külső burkot, s egyik tanítványára bízta. „Ha hét nap múlva sem térnék vissza, égesd el a testemet” – búcsúzott el a tanítványától. Hat napon át engedelmesen várta a tanítvány a mesterét, de a hetedik napon váratlanul hírül hozták neki, hogy anyja súlyosan megbetegedett. Tisztelettudó fiúként nem habozott, hazaindult, de előbb elégette a mester testét, még a kitűzött idő előtt. Az égből viszszatért Li csak egy maréknyi hamut talált. Lelkének némi töprengés után bele kellett költöznie egy éppen akkor meghalt sánta koldus testébe. Íme ezért sántít a halhatatlan Li, s ezért ábrázolják mindig egy vasból készült bottal.
Az ötödik halhatatlan Han Xiangzi alkimista, aki az első két halhatatlan tanítványa volt.
A hatodik Cao Guojiu, egy császárné öccse volt, aki a császári udvarnál intrikákkal töltött évek után erdőbe vonult és remete lett. Itt találkozott az első két halhatatlannal, akik maguk közé fogadták.
A hetedik a „tantrikus” taoista, LanCaihe volt, a bolondos félkegyelmű kínai típusa. A piacokon járkált és rögtönzött dalokat énekelt. Gyakran látták részegen és állandó nevetség tárgya volt, ám kedvessége és jósága miatt mégis mindenki szerette és tisztelte. Lányos kinézését és fiatalságát öreg korára is megőrizte, és látták a felhők hátán repülni.
A nyolcadik halhatatlan egy leány lett, He Xiangu, aki életében nem fogyasztott földi ételeket, és magányban töltötte napjait. Nagy jós hírében állt, őt szintén látták egy felhőn repülni.
A vallásos taoizmusban templomokat emeltek és kultuszokat alapítottak a nyolc halhatatlan tiszteletére, legendájukat a régi Kínában szinte mindenki ismerte.

A Nyolc Halhatatlan 1.rész

A Nyolc Halhatatlan az egyik legnépszerűbb istenség csoport Kínában. A nevük és képük sok helyen megtalálható, a róluk szóló történeteket képekkel illusztrálják, megjelennek színdarabokban és regényekben. Népszerűségüket annak köszönhetik, hogy minden bajba jutott embernek segítenek, és az igazságtalanság és elnyomás ellen harcolnak. A nyolc alapvető életfeltételt testesítik meg: fiatalság, öregség, szegénység, gazdagság, nemesség, nép, nőiesség és férfiasság. A nyolc mennyei lény: Li Tieguai (Vas Mankó Li), Han Zhongli, Zhang Guolao, He Xiangu, Lan Caihe, Lü Dongbin, Han Xiangzi és Cao Guojiu.

Li Tieguai (Vas Mankó Li)

A Nyolc Halhatatlan egyike Li Tieguai (Vas Mankó Li), más néven Li Xuan. Gyakran kéreget alamizsnát az utcán, ezért az emberek lenézik őt.
A legendákban népszerű szereplő. Haja kócos, arca piszkos, az egyik lábára sántít és mankót használ. Innen kapta a gúnynevet, Vas Mankó. Egy történet szerint eredetileg bájos, magas és erős volt. Egy napon kiengedte a lelkét a testéből, hogy a Huashan hegyhez utazhasson. Az egyik tanítványának azt mondta, hogy hamvassza el a testét abban az esetben, ha a lelke nem tér vissza hét napon belül. Az utolsó nap a tanítványt a haldokló anyjához hívták, és az üres testet röviddel a határidő lejárta előtt elégette. Nem sokkal ezután Li lelke viszszatért, de nem találta a testet. Ekkor felfedezett egy halott testet az erdőben és elhatározta, hogy megnyeri magának. Ahogy felállt érezte, hogy valami gond van az egyik lábával. A tanára, Lao Zi által előállított varázsital használata után azt vette észre, hogy egy nagyon csúnya külsejű ember lett belőle. Lao Zi ezt mondta neki: „A külső megjelenés nem befolyásolja a taoista fejlődést. Bárki lehet valódi mennyei tag mindaddig, amíg érdemben és erényben bőségesen tesz előrelépéseket.”

Az oldal tetejére...

Az öt taoista szent hegy

1. rész
Ha tekintetbe vesszük, milyen nagy becsben tartotta a taoizmus a természetet, talán nem meglepő, hogy a korai taoisták szent helyei hegyek voltak, ahol meditáltak és gyakorolták vallásukat és az alkímiát. Úgy hitték, a vallási energia a hegyekben minden mástól elszigetelten maradhat, kevésbé zavarják meg a külső energiák.

Tai Shan a Keleti-bérc

A Tai-hegység, az öt szent hegy közül a keletiként ismert, mivel Shandong (Santung) tartományban a Shandong-félszigeten található, amely Kína egyik legkeletibb pontja.
E tartomány neve annyit jelent, keleti hegyek, keleti része félszigetként nyúlik a Sárga-tengerbe, amely valaha sziget lehetett, hiszen ma is csak 50 méternyi süllyedésre volna szüksége ahhoz, hogy megint azzá váljon. Csak északnyugatról és délről keríti a hegyeket lapály – amely régen a rablóbandák kedvelt búvóhelye volt –, mivel ide a császári seregek nem merték őket követni.
A szent hegyek közül ez a „legszentebb”, ahová minden magára valamit is adó taoistának életében legalább egyszer el kellett látogatnia, hogy saját, és szerettei lelki üdvéért imádkozzon, áldozzon. Voltak persze olyanok, akik minden évben, vagy minden hónapban elzarándokoltak ide, fogadalmaik beváltásaként. Szokás volt a halálraítélt, de valamilyen oknál fogva mégis kegyelmet kapott, vagy megmenekült raboknak ide elzarándokolni, megköszönve az istenek kegyességét, hogy megkímélték életét a kegyetlen pusztulástól.
Kata

Az oldal tetejére...

Az új kenyértől a pásztorünnepig

A kenyér ősi áldozati étel volt a régi magyaroknál is, ez maradt fenn az új kenyér ünnepében, vagy az inkvizíciós perek anyagában szereplő Nyárősz ünnepének szertartásában (eleink több más néphez hasonlóan az augusztusi időszak végére tették az ősz kezdetét). Az aratás utáni Nyárősz ünnepen a mágus apró cipókat készített és osztott ki a nép között, emlékeztetve őket arra a titokra, amit az új kenyér jelent.

A mágus kovásztalan apró cipóinak az emlékét őrzi talán a népmeséinkben szereplő „hamuban sült pogácsa”, amelyet hosszú vándorútja megkezdte előtt a hős az édesanyjától kap ajándékba, hogy időről-időre tarisznyájába nyúlva, abból merítsen erőt. A kenyér az átváltozás, az áldozat jelképe is, miként meg is szólal az egyik népmesénkben: „Engemet elvetnek, megnövök, azután lekaszálnak, azután megcsépelnek, megőrölnek, vízzel összegyúrnak, megsütnek, azután megesznek. Ennyi kínt én mind kiállok, s megbocsátok.”
Az új búzából őrölt lisztből első alkalommal három kenyeret sütnek. Az egyiket, az újzsengét sokkal nagyobbra méretezik, mint a másik kettőt, legelőször ezt szegi meg és osztja szét a gazda a család valamennyi tagjának jelenlétében. Szertartásosan fogyasztják: az első falatot jobb kezükbe fogják és a fejük mögött átnyúlva, mintegy körülkerítve, megkoronázva a fejüket balról teszik a szájukba. Úgy tartják, aki az első harapással így tesz, az megéri a következő esztendei termést is.
A kenyér a maga kerekségében a Napot is szimbolizálja, s mivel a kör a beléírt kereszttel a Napkerék, ezért a két hétre előre rendesen szombaton megsütött kenyerekre a szegés előtt keresztet rajzolnak. A kenyér így lesz szent és maga is képes megszentelni, például azt a vizet, amivel megmossák a kemencéből kivett kenyeret, hogy pirosabb legyen, és ne törjön a haja. A kenyérvizet jó és hasznos a házban, különösen a sarkok felé szertefreccsenteni, mert távol tartja a gonoszt, az elhunytak alvilági kísérteteit, a boszorkányokat. Nagy a becsülete a kenyérnek, az utolsó falatig illik megenni, a pocsékolása tiltott és elítélt. Nem szabad továbbá felfordítani, mert szerencsétlenséget okoz, aki rálép, akárcsak a morzsájára is, arra éhínség vár, aki netán pedig dobálni meri, arra rátalál a halál. Más módon is teremtődhet kapcsolat a kenyér és a jövő között: tudni olyan emberről, aki a meleg kenyeret felvágva volt képes megnézni a jövendőt, vagy hogy máshol éppen mi történik. A háromszékiek állítólag meg is tudják szólaltatni a kenyeret: hétszer megütik s láss csudát, hetedszerre megszólal.
A régiek szerint minden újat – új esztendőt, új otthonba költözést, új életet, esküvőt – egész kenyérrel kell megkezdeni, hogy áldásos legyen az elkövetkező idő. A föld áldásával, a búzával az emberek maguk is áldanak. Ha jó szelet kérnek, lisztet szórnak a levegőbe. Lakodalmakkor szerencsekívánatokkal teli marokkal hintik, hányják a búzát az újdonsült házasokra: amennyi a búzaszem, „annyi áldás szálljon” rájuk. A moldvai csángók az újesztendő küszöbén hintenek búzát a következő évi termékenység elősegítésére. Temetéskor azért szórják, hogy az éppen eltemetett halott lelkének útját megkönnyítsék, sőt kenyeret osztanak a szegények között, hogy a halott ez által a hét vámon át, melyen keresztül kell a mennyországba mennie (lásd Javaslap 7. szám), a szabad menetet kieszközölje. A hét világot uraló sors hatalmaihoz hasonlóan kell mondáink tanúsága szerint a hétfejű sárkányt is kenyérrel és borral kiengesztelni.
A búza, a kenyér az életet jelenti tehát és nem véletlen, hogy amikor a táltosok, garaboncok az embereket vizsgáztatják, akkor kenyeret és tejet kérnek, és a szíves vagy szívtelen vendéglátáson a gabona, kenyér sorsa múlik. A garaboncnak vagy táltosnak mindig egész kenyeret illik adni, s majd ő tör magának belőle. Ha nem kap, hamarosan vihar veri el a gabonát, ha kap, megáldja és megszaporítja a termést. Azt a szegény embert, aki az utolsó falatját megosztja velük, úgy segítik, hogy amikor aratást vállal, megjelennek a segítségére, és csodás gyorsasággal elvégzik a bőséges termés betakarítását: neki csak össze kell gyűjtenie a garaboncok kiáltására kévékbe máris összeálló kalászokat.
Az igazán rossz akkor kezdődik az emberek közt, amikor már kenyértörésre kerül a sor. A jó embert kenyérhez hasonlítják: olyan jó, mint egy falat kenyér, ha nagyon szelíd, akkor szinte kenyérre lehetne kenni, és ha megvan a magához való esze is, akkor van sütnivalója...
Csörgő Zoltán

Az oldal tetejére...

Energia a mindennapokban

Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy életük eseményeit külső tényezők határozzák meg. Boldogságukért és balszerencséjükért egy olyan isteni, egyszersmind külső lényt okolnak, aki őket önkényesen jutalmazza, avagy bünteti. Esetleg az anyjukat és az apjukat hibáztatják, amiért elkényeztették őket, vagy annak idején megtagadták érzelmi szükségleteik kielégítését. Lehetséges, hogy úgy gondolják, a környezetük az, ami segíti vagy gátolja őket, hogy a származásuk vagy neveltetésük határozza meg az örömet vagy bánatot, ami életük során éri őket.

A tapasztalatok az egyéni elme által kivetített energia termékei; az elme ezek raktárául szolgál. Életünk eseményei csupán e „tárolóeszköz” tartalmának a fizikai vagy mentális megnyilvánulási formái. Az események tehát nem egyebek, mint az ember mentális energiáinak tükröződései. Az építő jellegű életvezetés kulcsa energiánk finomítása és harmonizálása annak érdekében, hogy összhangban élhessünk a világegyetemmel. Másrészről, ha elménkben torz gondolkodási mintát és beállítódás formájában káros energiát tárolunk, életünk hanyatlást és széthullást tükröz majd vissza.
Létezésünk minden pillanata az energia egy-egy megnyilvánulási módja. Az emberi test bonyolult felépítésű energiarendszer, melyet az energia kibontakozása öt állapotának fizikai megvalósulásai alkotnak. Az életenergia, más néven Qi az, ami megindítja a vérkeringést, a kiválasztást és az anyagcsere folyamatait. A pulzusból következtethetünk arra, hogy a vizsgált személy életben van. De vajon mitől függ az, hogy dobog a szív vagy nem? A szív azért dobog, mert a testet életenergia tölti meg. Ha az életenergia elhagy bennünket, testünk olyanná válik, mint egy száraz, élettelen, üres héj. Életünket nem külső formánk határozza meg, inkább a külső, fizikai formánk függ a leheletfinom Qitől. Általánosságban elmondható, hogy az energia éteri finomsága miatt nem vagyunk tudatában annak, hogy az energia egyéni energiahálózatunkon keresztül, testünkben kering. Ezzel szemben a fizikai szervezet kézzelfogható, s ez által megfigyelhető. Fizikai állapotunk, akár egy tükör, megmutatja nekünk az elme és a szellem finomabb létszintjeinek az állapotát. Sokan közölünk biztosítva látják életükben az egyensúlyt és a harmóniát, hisz minden olyan simán megy, nincs egyetlen szokatlan, különös esemény sem, ami megzavarhatná nyugalmukat. Mindamellett, ha energiánkban valamilyen zavar keletkezik, és betegségre valló tüneteket észlelünk magunkon, felfogjuk, hogy baj van. Ha például egy nő energiájában zavar támad, például érzelmi levertség, a zavar menstruációs problémák formájában jelentkezhet. Görcsei lehetnek vagy fejfájása, esetleg későn kezdődik meg, vagy teljesen kimarad a menzesze. Bár valószínűleg nincs tudatában az érintett tényezőknek, észre fogja venni, hogy valami nincs rendjén, hiszen a menstruáció életének szerves, közvetlenül tapasztalható része.
Amikor a leheletfinom Qi áramlik a testben, a durvább megnyilvánulások, mint például a vér, szintén mozgást végeznek. Fordított esetben, ha a Qi egyensúlya felborul, vagy mozgása akadályba ütközik, akkor mind a mirigyműködés egyensúlyát, mind a vér- és nyirokkeringés működését befolyásolja. A régi közmondás szerint az áramló víz nem okoz kárt. Ez az alapelv az energiára ugyanúgy érvényes, és ez a teljesség elvét követő gyógyításnak és az önfejlesztés rendszerének egyik meghatározó elve. Ha az energia és a vér valahol megreked, az betegség kialakulásához vezet. A rák és a fekély csak kettő azon betegségek sokaságából, melyeket az energia pangása okoz.
Ni Hua-ching

Az oldal tetejére...

Női megvalósítás a mindennapokban

Ez a téma mindenkit érint, férfiakat és nőket egyaránt, hiszen a cél az, hogy megértsük, segítsük, tiszteljük egymást a hétköznapokban és a szellemi gyakorlás terén egyaránt. Be kell vonnunk partnerünket az önmagunkkal való munkába, hogy közös lehetőségek nyíljanak meg mindkettőnk számára.

A keleti hagyományok szerint létkorszakok követik egymást a világban, s életeink ezek csipetnyi részét képezik csupán. Jelen világkorszakot is, mint a többit, a csakrák szerint szokták értelmezni és felosztani. Ahogyan haladunk előre az időben, úgy jutunk egyre magasabb központok megéléséhez. Az az ősi, állatias létforma, melybe az ember történelmünk kezdetén élt, a gyökér csakra szintjéhez tartozott. Ezt követte egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb szakasz, a matriarchális társadalom kora, mely yines, biztonságos, bár nem éppen mozgalmas energiáival a szex csakrához köthető.
Ezt az időszakot természetesen a köldök csakra váltotta fel, amely patriarchális értékrendet, tüzet, mozgást, háborúkat, yangos energiákat szabadított fel.
Jelen korszakunkban erről a köldök központ szintről próbálunk dimenziót váltani, s a szív csakra a következő elérendő cél. A szív központ az együttérzés, a szeretet, a kommunikáció területe, de valódi megéléséhez még mindanynyiunknak meg kell nyílnunk egymásra és önnön lényegiségünkre.
Ebben a szív-nyitogató időszakban még fontosabb a nők szerepe, mint eddig. Érzékenységük, belső nyugalmuk, intuícióik mindenkit segíthetnek a változás megélésében.
A szellemi úton alapvetően fontos, hogy ne csak megtapasztaljuk a Yin- és Yang-oldalt külön külön, hanem utána egységbe emeljük azokat. Ehhez alaposan meg kell ismerni, felfedezni a két végletet.
A nőt a yines Hold, a férfit a yangos Nap jelképezi. Célunk, hogy a ragyogó, nagy Napban egyesüljünk, amely az abszolútot szimbolizálja. Sok nő beleesik napjainkban a következő hibába: a világ kemény elvárásai és önnön egója hatására nem vállalja fel a Hold-szerepet, inkább álarcként a kis Napot veszi magára. Azt hiszi, eljuthat a nagy Napba a férfias viselkedésen, hozzáálláson keresztül, de ez önámítás.
A nő útja csakis a Hold megélésén keresztül vezethet el a megvalósításba, s ez az út ugyanolyan értékes és járható, mint a férfié. A Hold sápadtabban ragyog, mint a nap, jellemzője az odaadás, alázat, türelem, rugalmasság, intuíció. Ha azonban föl is vállaltuk ezt a szerepet, ne essünk a kishitűség és félelem örök női hibájába! Sok férfi válik büszkévé, amikor rádöbben Nap-voltára, és sok nő érzi magát kevésnek mellettük. Tudatosítsuk: a Hold útja tökéletesen járható, hatékony és tiszta módszer, nincs tehát félnivalónk bevállalásától!
Az Út két megvalósítandó mérföldköve az együttérzés és a bölcsesség. Talán itt nyugaton meglepetést okoz, de az előbbi tartozik a férfihoz, míg az utóbbi a nőhöz. Egyik mesterem mondja mindig: a nő nehezebben megy bele a fejlődés nehéz folyamatába, fél a megpróbáltatástól, ám hamarabb is túlteszi magát rajta. A férfinél ezzel szemben pont fordítva van: tüzesen szeret nehézségeket is bevállalni, de a női oldal segítsége nélkül lassabban lábal ki abból. Ha mindketten mélyponton vannak, a nőnek fog eszébe jutni a vacsora, s ezzel el is vágta a folyamatot, a praktikussága átlendíti mindkettőjüket az akadályokon.
Az a női bölcsesség, amiről beszélek, egy soha nem keletkezett, mindig jelen lévő ősi intuíció. Olyan tudás, mely önmagától megmutatkozik, s amely a Víz bölcsességét bírja. Sok nő azonban nem éli ezt a képességét, sőt, nem is tud létezéséről. Miképpen alkalmazzuk tehát?
Az első lehetőséget erre én lekérdezésnek hívom. Ahogyan a jelentése is mutatja, egy magasabb szintről, jelen esetben a szívből merítünk információt, nem pedig külső forrásokból. Ez az a helyzet, amikor az anyuka jobban érzi, tudja belül, mi a jó gyermekének, akár szemben a szakkönyvekkel is.
Janits-Szabó Virág

Az oldal tetejére...

Párkapcsolatban gyakorolni és fejlődni 2. rész

A párkapcsolat – ahogyan már azt felvázoltuk az előző cikkben – az emberi élet adta lehetőségek egyik legértékesebbike. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jelenleg egyedül élők gyorsan keressenek párt a gyakorláshoz! A mesterek mindig figyelmeztetnek: ha magányos vagy, használd ki az egyedüllétet a gyakorlásra. Ha azonban úgy alakult az életünk és a karmánk, hogy jelen van a másik nem, az adott helyzetből hozzuk ki a legjobbat, mindenki javára.

Mit adhat a férfi a női oldalnak?

A férfit a gyémánt jelképezi: ragyogó, kemény, tiszta, fényes, feltűnő, elkápráztató. A letisztult szellemmel, energiákkal és testtel bíró férfi biztonságot ad, keretet, melyben a yines, nőies energiák védett helyen áramolhatnak kedvükre. Főleg a Víz típusú nőknek fontosak a keretek: nem túlzásba esve, hanem a kellő medret megadva, teret és szabadságot is hagyva. Ha a férfi képes úgy utat mutatni, hogy közben a nő szabadon áramolhat az adott irányba, mindketten elégedetté és boldoggá válhatnak.
A férfinek, hogy tudatosan és bölcsen szabhassa ki a kereteket és az útirányt, rengeteget kell tájékozódnia, kérdeznie, rendszereznie a szellemi úton. Sok kört le kell futnia addig, amíg át nem látja saját lehetőségeit, s tisztán ki nem jelölheti az elérendő célokat. Ez nem csak a nő saját fejlődése szempontjából fontos, hanem a férfi is megtanulja útközben, milyen is a gyémánt tudása, ereje, fénye.
A gyémánt fényét, elkápráztató erejét is meg kell éreznie. Ha egy férfi képes határozott, látványos, tiszta energiájú döntéseket hozni, az boldoggá teszi párját. A nők többsége csak akkor kezd el yangos, férfias lépéseket tenni, ha a férfi nem vállalja fel ezek megtételét.
Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy a férfi ne essen a kizáró büszkeség hibájába, hanem tudatosítsa: a nő hömpölygő, intuitív energiái nélkül a célokat sokkal nehezebb lenne elérnie. Üres lenne a folyó medre.
S a nő mit adhat a férfi oldalnak?
Janits Virág és László

Az oldal tetejére...