Arany Hegy magazin 12. szám:

Tartalom:

Beszélgetés Ce Hang Trung, chan buddhista szerzetessel
A Nyolc Halhatatlan 3. rész
A hármas melegítő fejlődése
A taoista alkímia
A sárkány
A kínai Öt Elem – A tűz
A tao számmisztikája 1. rész
A tudat kimozdításának technikái 2. rész
ITT és MOST
A Shaolin-kolostor keletkezésének legendája
Az egészség megőrzésének művészete
Párkapcsolatban gyakorolni és fejlődni 4. rész
Az önmegadás, avagy miként működjünk közre egy személyes tanítómesterrel

Beszélgetés Ce Hang Trung, chan buddhista szerzetessel
(részlet)

Mi a szellemi (spirituális) gyakorlás lényege?

A szellemi gyakorlás lényegének két dimenziója van.
Az első dimenzió első pontja: a nem-kettősség felismerése és megvalósítása, a valódi természet felismerése.
Az ösvény második része: az együttérzés gyakorlása. Az igaz nem-kettősség együttérzésének kifejezése a valódi életben; a szolgálat, az élőlények szolgálatának gyakorlása, ily módon hozva el a nem-kettősséget a kettősségbe. A nem-kettősség gyakorlását a kettősségben együttérzésnek nevezik.
Az első teendő az összes dolog nem-kettős természetének felismerése. El kell jutnunk arra a pontra, ahol bármit is teszünk, bárhová is megyünk, ráébredhetünk erre a nem-kettős lényegiségre /a dolgok eredeti természetére/, melyre korábban Buddha is és az összes bölcs is ráébredt. Minden megvilágosodott ezáltal a felismerés által világosodott meg (hiszen a megvilágosodás maga a nem-kettőség természetének tapasztalása minden pillanatban).
A második rész, az együttérzés ösvénye, mely során szolgálatot teszel. Nagyon fontos megfogalmaznunk önmagunknak, hogy miért szolgálunk!? Azért szolgálunk másokat, mert tudjuk, hogy mindennek és mindenkinek nem-kettősség természete van. Ennek a szellemi útnak a lényegisége igen egyszerű. Pusztán két dolgot kell figyelembe venni: képes vagy-e minden pillanatban nyugodt tudatállapotban és a  nem-kettősségben tartózkodni?
Ez a két legfontosabb dolog, melyet kitűzhetünk magunk elé. Nem valami távoli, elérhetetlen, hanem nagyon is józan, a valóságtól el nem szakadó dolog. Fel tudod a szolgálataidat ajánlani, mindig tudsz segíteni az embereknek. Ez az együttérző magatartás. Megteszed amire kérnek, és nem kérsz magadnak semmit cserébe érte. Habár ez meglehetősen idealisztikus, mégis így gyakorolunk. Az adáson van a hangsúly, az elvétel helyett.

Milyen kapcsolat van a chan buddhizmus és a taoizmus között?

A chan buddhizmus és a taoizmus között nagyon mély kapcsolat van. A chan mesterek legtöbbje a taoista hagyományból érkezik. Mindanynyian nagyon jól ismerjük a taoizmust, annak összes gyakorlatával együtt. Az én nagymesterem a taoizmus mestere. A taoizmus nagyon könnyed út, a szabadság, az elengedés ösvénye. Ezért veszi át a buddhizmus a taoizmus nézeteit és építi bele a saját stílusába.
A múltban a taoizmus a gyakorlásnak egy olyan formája volt, amellyel mindenki foglalatoskodott. Ha valaki fejlődni akar, akkor a taoizmus vonzza őt. Itt megtanulhatja, hogyan őrizheti meg a testi energiáit, hogyan élhet a természettel összhangban. A múltban a kínai emberek nagyon természetközeliek voltak, ezért a taoizmus összefonódott a természettel. A természetszeretet volt az a vonzóerő, ami az embereket a taoizmushoz vonzotta.
A taoista gyakorlat olyan, mint a chan buddhizmus alapzata. Ha valaki chan buddhizmust akar gyakorolni (annak valamely meditációs gyakorlatát), akkor egy taoista szerzetes hozzáállásával kell rendelkeznie. Az elengedés hozzáállásával. Azok számára, akik gyakorolják a taoizmust, természetes továbblépési lehetőség a chan felé való közeledés. Így folytatódik a fejlődés. Ezért a chan buddhizmus sok-sok évszázadon át mindig együttműködött a taoizmussal.
A taoizmus és a chan buddhizmus között azonban van némi különbség. Nem nagy, csak kicsinyke. A különbség pedig a módszertanban van. A qigong a belsőre összpontosít. A xi shui is; az egész gyakorlat arról szól, hogyan mozgasd a belső energiát. Vannak köztük olyanok, melyek a teljes test-, aura-energiákat használják, mások pedig a gerinc-energiákat. Néhány a csakrát használja, hogy felkeltse az energiát. Tehát a belső energia létrehozásának ez a 3 útja van. Ha már megismerted mindet, akkor látni fogod, hogy mind ugyanoda vezet. Az összes gyakorlat a nem-kettős éberséged felnyitását célozza. A gyakorlás bármilyen formája segítségünkre van, ha tartalmaz meditációt. Más szavakkal mondva, az nem elég, hogy gyakorlásod fő célja egy erős, energikus test létrehozása.

A gyakorlatok mindig a test megtisztításával kezdődnek?

Pontosan. Először meg kell tisztítanunk a testünket, harmonizálni, majd utána jön a meditáció. Harmonizálnunk kell a testet még ebben az életben. Csak az a gyakorlat segít, az az igazán hatékony, amelyik meditációval összekötött. A qigong, és a többi hasonló rendszer önmagában gyakorolva hoszszú távon nem hoz eredményt, ha nem kötöd össze a meditációval, ha nem kapcsolod össze a magasabb céllal. Általában, ha az ember teste nyitott, s a tudata nyitott, akkor tovább kíván lépni, meg akarja tanulni a meditációt.

Akkor például a TaiJiQuan megfelelő gyakorlat, mivel segít harmonizálni az energiát mind bennünk, mind a környezetünkben?

Igen, a TaiJi harmóniát teremt a testben és a tudatban, ellentétben a qigonggal, mely pusztán belső energiával dolgozik. Gyakorolnunk kell a TaiJit, a qigongot, és a jógát. Sokféle stílust követhettek, nem csak egy fajta jógát. Általa erős és működő, meditációra alkalmas testetek lesz. A meditáció pedig, nem csak meditáció, hanem életforma kell, hogy legyen. A szellemi utat követő személy életformája eltér a nem szellemi utat járóétól.
Tehát fontos a fizikai gyakorlat, a meditáció és az életforma. Az életforma pedig az, ahogyan eszel, ahogyan másokkal beszélsz, amilyen módon együttműködsz más emberekkel, ahogyan a cégnél dolgozol, ahogyan a természetben viselkedsz. Minden.

Úgy tudjuk, hogy a harmónia megteremtése után jön a Jing átalakítása Qi-vé, majd Shenné!?
Igen, harmonizálni és átalakítani kell a Jinget Qi-vé, a Qi-t Shenné. Azután pedig a Shent át kell alakítani a Nem-kettősséggé.

Berki Renáta és Varga István

Az oldal tetejére...

A Nyolc Halhatatlan 3. rész
(részlet)

Az oldal tetejére...

A hármas melegítő fejlődése
(részlet)

A hármas melegítő megszületésünk után kezd működni. A nyugati felfogás szerint nem számít klasszikus értelemben vett szervnek, hanem azt a helyet jelöli, ahol testünk felső, középső és alsó részeinek szervei együttműködnek. A hármas melegítő feladata, hogy a légzés, az evés és az ivás útján szervezetünkbe jutó, a tüdő és a gyomor által felvett energiákat testünkbe integrálja.

Az oldal tetejére...

A taoista alkímia
(részlet)

A halhatatlanságot (hszient) kereső taoista irányzatok, az alkímia, a mágia – a fennmaradt források szerint – az i. e. III. században, Csin Si Huang-ti császár, és talán még párszáz év múlva a Han-kori császárok, különösen Han Vu-ti uralkodása alatt még az egész kínai társadalmat átszövő, élő és működő „hagyomány-fonalak” voltak. A hosszú élet lehetőségét, egészen a halhatatlanság eléréséig, minden taoista mester tanította. Csuang-ce például leírja, hogy a bölcsek és mágusok gyakran ezer évig is élnek. Példaként említi Peng Cut, vagy még inkább egy bizonyos Kuang Cseng-cét, aki ezerkétszáz évet élt, mert rendkívül visszafogott életet élt, „nem terhelte magát szenvedélyekkel, érzelmekkel, tettekkel, vagy tudással”.

Mireisz László

Az oldal tetejére...

A sárkány
(részlet)

Kínában sokféle sárkány van. Eredetileg olyan, mint egy óriási gyík, négy lába van és kígyófarka, de könnyen át tud változni más állattá vagy emberré, és láthatatlanná is tud válni. Nü-kua istennőt kígyó- vagy sárkányfarokkal ábrázolják.

A különböző sárkányleírásokból kitűnik, hogy rendkívüli, ritka állatról van szó, ezért van róla annyi hasonlat. A mesék sárkánya többnyire három- vagy többfejű. A régi egyiptomiaknál a krokodil közeli rokonának tűnik. A kínai császárokról azt mondják, hogy sárkánytól származnak, mert amikor Liu-pang, a Han-dinasztia alapítója megszületett, rávetődött egy sárkány árnyéka. Remélhetőleg nem igen hasonlított rá, mert a kínai leírás szerint a sárkány feje a tevefejre hasonlít, szarvai, mint a szarvasé vagy a bikáé, nyúlszemei, ökörfülei, és kígyónyaka van, bikateste pikkelyes, mint a ponty, lábai sas karmok vagy tigrismancsok. Szemöldöke dús, szakálla tüskés, szájában fenyegető agyarok meredeznek. Gerincén is tüskék futnak végig, s a száját is tüskék veszik körül. Vállából, derekából lángok csapnak ki. A szorgalmas kínai tudósok a pikkelyeit is megszámolták. 81 pikkelye van, ami a legszerencsésebb szám. Vang Fu szerint azonban ezek csak a hímnemű, yang pikkelyek, ezenkívül van még 36 nőnemű, yin pikkelye is, mert a sárkány minden pozitív és negatív tulajdonságot egyesít magában. Egyik mellső lábában a szerencsét hozó, lángoló gömböt tartja, testét köd veszi körül. Ha megszólal, mintha egy hatalmas gongot ütöttek volna meg. Általában füstöt fúj, néha tüzet. Jade zöld, csillogó bőre van.
Az ábrázolások nem követik a leírást, a kínai sárkánynak többnyire gyík- vagy kígyószerű teste van, hatalmas szájából lángnyelvek csapnak elő. Csak a nyugati sárkányok büszkélkednek denevérszárnyakkal. Éppen a szárnyak miatt vetődött fel az a gondolat, hogy a sárkányok valamilyen őslények, dinoszauruszok, pleszioszauruszok vagy pteradonok voltak. Az emberi emlékezet kevés ahhoz, hogy ilyen régi korokat fel tudjon idézni, de létezik az úgynevezett kollektív emlékezet, amit Indiában ákása-feljegyzéseknek, a buddhista írásokban álaja-vigjánának neveznek, és ami ugyanaz, mint a jungi kollektív tudattalan.

Govinda

Az oldal tetejére...

A kínai Öt Elem – A tűz

A Tűz a Vízzel adja az öt változó állapot emberi tengelyét, mivel ez a kettő a fő éltető elemünk, az alakulás, a fejlődés kulcsa. A Tűz elemhez a kommunikáció szintjén a tapasztalás társul, mely abból a vágyból születik, hogy mindazt a tudást, amit elméleti szinten már elsajátítottunk, összegyűjtöttünk, (Fa elem) ki is próbáljuk a gyakorlatban, más szóval a saját bőrünkön érezzük.

A Tűz ereje a növekedésben, a legnagyobb hőségben, nyáron mutatkozik meg. Tipikus jellemzője a mozgás, alulról felfelé, a föld mélyéből az égbe, az anyagból a szellem felé. Szimbóluma a sárkány – aki magasan az égben száll, minden dolog felett. A lelkiséget, a mindent elsöprő túláradó érzelmeket nagy közlékenységgel adja tovább, az ízek közül a keserű, színek közül a vörös és a piros társítható hozzá. Érzékszerve a tapintás. Testünk alkotóelemei közül az erek, gondolkodási formák közül az ítélkezés tartozik hozzá. Neve az öreg Yang.
A Tűz változó állapot yin szerve a szív, ő a szervek legfőbb ura, a Tűzherceg. A szívben uralkodik a Xin, az érzelmi lélek szelleme, melynek társa a Shen, a homlok közepén, a felső Dantianben. A tudatunk e kettő között szokott mozogni, hol az érzelmeknek, hol a bölcsességnek alárendelve magát. A Shen erősségére a szem fényéből, csillogásából lehet következtetni. Mikor a Shen egészséges és erős, döntéseink magabiztosak és helyesek. Ha zavarodott, erőtlen, az a viselkedésünkben, gondolkodásunkban, beszédünkben is megmutatkozik. A kínai orvoslás a Shen zavarára vezeti vissza például a selypítést, a dadogást és a némaságot is.
A Tűz elem másik yin szerve a szívburok, más néven a Szív Mestere. A kínai hagyomány szerint egyrészről ő a herceg védelmezője, másrészről hozzá tartozik a herceg bölcsességének tolmácsolása az udvari hivatalnokoknak és szolgáknak. Feladatai közé tartozik továbbá, hogy jelezze a hercegnek a különböző ügyek menetét. A Szív Mesterétől, vagyis a szívburok állapotától függ, hogy az ember képes e adni, mások bajait, észrevételeit és szeretetét át tudja-e érezni.
A magyar nyelv igen találóan fejezi ki a szív, illetve a szívburok állapotát, mikor valakit úgy jellemez, hogy szívtelen, kőszívű, vagy egyszerűen megállapítja, hogy nincsen szíve. Másik oldalról jellemezhetünk úgy is valakit, hogy jószívű, melegszívű, de lehetünk oroszlánszívűek, vagy nyúlszívűek is. Fogadhatjuk vendégünket szívélyesen, munkánkat végezhetjük szívvel, lélekkel, dönthetünk nagylelkűen, ekkor minden bizonnyal szívünkre hallgattunk, szívünk a helyén van. S hatalmas kő is leeshet olykor-olykor a szívünkről. A Shen, a szem és a szív kapcsolatára utal a „kitetszik szeméből, mit forgat a szíve” talán nem annyira ismert mondásunk is.

Varga István

Az oldal tetejére...

A tao számmisztikája 1. rész

A Tao számmisztikája teljes mértékben átölel mindent, ami a számok és az emberi sors összefüggéseiben ismeretes. Ha ismerjük a számok jelentését, akkor nem csupán a múlt és a jövő tárul fel előttünk, hanem a jelen változásainak okát is felismerhetjük. A születésünk pontos időpontjának számaiból adódó számok megmutatják, hogy szerveink közül melyik erős és melyik gyenge, továbbá azt is, hogy egészségünket milyen könnyen megismerhető eszközökkel javíthatjuk.

A Tao numerológiája a Yi Jingből (Változások könyvéből) ered, gyökerei az ősi kínai sámánizmusba nyúlnak vissza. A legenda szerint élt egyszer egy teknősbéka, a neve Hi volt. Egy napon előjött a Lo folyóból, és ahogy a vízből kimászott, a páncélján titokzatos jelek rajzolódtak ki. „A Lo folyó üzenetéből” a régi bölcsek a világmindenség törvényeit olvasták ki – a nyolc alapkövet, amelyekből öszszeállítható a „tízezer dolog”. Ez volt az, amit a későbbiekben Ho Tu névvel jelöltek, az Ég előtti sorrend, ahogyan azt Fu Xi összeállította és továbbadta. Az Ég előtti sorrend mutatja be számunkra minden dolog térbeli elrendeződését Égen és Földön. Erre alapozva később, Wen király uralkodása idején megalkották az  Ég utáni sorrendet, vagyis a Lo Shut, a dolgok időbeli elrendeződésének sémáját. A Lo Shu az élet mindig folyamatban lévő, szüntelenül megújuló, az energia önmagába visszatérő örök körforgásába foglalt ciklikusságot jelképezi.
A Lo Shu négyzetet használja a Feng Shui is, mely az égtájak energiájának tana, és a nyolc trigram jeleníti meg, valamint középen egy kilencedik, a Taiji. Ezek a trigramok a Yi Jing 64 alapkövei.
A Shu úgy fogható fel, mint a Ho Tu magasabb oktávja, és a Lo Shu trigramjai mögött ott állnak a Ho Tu trigramjai. A Lo Shu négyszög segítségével megláthatjuk, hogy életünk tartományai milyen tulajdonságokat hordoznak magukban, tudatára ébredhetünk velünk született képességeinknek, személyiségfejlődésünk lehetőségeinek, egyéniségünk erősségeinek és gyengeségeinek, betegség iránti hajlamainknak, új fényben láthatjuk párválasztási lehetőségeinket.

A számok és a rezgések

Az életben minden rezgés, így az 1-9-ig terjedő számok is egy-egy rezgési hullámhosszt képviselnek.
A számok szinte minden kultúrában nem csupán szimbolikus értékűek, hanem a kozmikus rend kifejeződését is jelentik. Már Püthagorász felfedezte, hogy az 1-től 9-ig terjedő számok nemcsak mennyiséget jelentenek, hanem viszonylag pontosan ki lehet fejezni velük különböző sorsokat, tulajdonságokat, reakciókat.
A betűk és a számok egymáshoz párosítása szintén évezredes hagyományra tekint vissza, mely a héber ábécén alapul.
A régi kínai bölcsek a Lo Shu négyszög számait yin és yang jellegükre osztották fel. A páros számokat megszakított vonallal jelölik és a yinhez kapcsolják, a páratlan számokat pedig megszakítás nélküli vonallal jelölik és a yanghoz kapcsolják. Mindig érdemes odafigyelnünk arra, hogy a vizsgált névben hány yin-jellegű, illetve hány yang-jellegű szám található. Ezen információ sok fontos ismeret kulcsa lehet. Például a yin számok többsége több tartásra utal, míg a yang számok túlsúlya inkább a rövid távú erőfeszítés képességét jelzi.

Chian Yettnersan

Az oldal tetejére...

A tudat kimozdításának technikái 2. rész
(részlet)

Az előző részben bemutattaknál léteznek szárazabb, külsőleg kevésbé aktív utak. Ilyen a hermetikus út, mely filozofikusabb, tudatosságra, az intellektuális átélésre építő út. Ilyen például az asztrológia, amely a tudás általi „üdvözülést”, beavatódást keresi. A száraz utakon, a koncentráción keresztül építi fel magát a tudatosság, melynek – az uralkodó közfelfogással szemben – szintén vannak, lehetnek eksztatikus vonatkozásai.

Kecskés Péter

Az oldal tetejére...

Az öt taoista szent hegy 3. rész

Az öt szent hegy közé tartozó Song Shan Henan tartományban található. A tartományt, északról Hubei és Shanxi, keletről Shandong és Anhui, délről Hubei, nyugatról Shaanxi határolja, a tulajdonképpeni Észak-Kínának csaknem a közepén helzeykedik el. Ezért régi neve, melyet most is alkalmaznak reá, Zong guo, azaz Középső-ország, méltán megillette e tartományt.

Song Shan a Középső Bérc

A Song Shan valójában két hegyvonulatból áll: a keleti a Taishi Shanból (Nagy-Ház-hegyből), és a nyugati a Shaoshi Shanból (Kis-Ház-hegyből). Érdekes jelenségnek lehet tanúja az ide látogató, mivel az elnevezés nem a magasságukból adódik, hanem a tömegük által keltett összbenyomásból.
Dengfeng városka a zarándokút kiinduló pontja. A két vonulat közti völgyben terül el. A városkából nyugat felé továbbhaladva hamarosan feltűnik a szent hegy elmaradhatatlan temploma.

Középső Bérc Temploma (Zhong Yue Miao)

A Középső Bérc Temploma (Zhong Yue Miao) a hegy kultuszát szolgálja a két vonulat közötti völgyben. A templom Taishi Shan déli oldalán, a Huanggai Feng lábánál található. A templomot az ország egyesítő Qin-dinasztia alapította az i. e. III. században, de csak 712-ben került jelenlegi helyére. Azóta többször átépítették, utolsó jelentős renoválása a XVIII. században történt. Fénykora ezer esztendővel ezelőtt volt, amikor is kilencszáz épületből állt, díszes falfestményekkel emelve pompáját. Egykori nagyságát mutatja, hogy észak-déli főtengelye még ma is 650 méter hoszszan húzódik, s a mintegy tízhektáros területen közel négyszáz épület található. Közülük is kiemelkednek a díszes kapubástyák és a 2 méter magas kőtalapzaton álló, arany mázas cseréppel fedett főcsarnok. A taoista templomban őrzött régiségek között láthatnak Han-kori kőtáblákat és szobrokat, egy 456-ból származó kalligrafikus feliratot, s négy 1064-ben öntött vasharcost, akik az univerzum négy szegletét őrzik.

Songyang Akadémia (Songyang Shuyuan)

A Songyang Akadémia (Songyang Shuyuan) Dengfengtől 1 km-re északra épült 484-ben.
Nevét a hely elnevezéséről kapta. A Wei császárok akadémiájából előbb taoista akadémia lett, majd a Tang-korban taoista kolostor. Később a Song-kor négy leghíresebb császári akadémiájának egyike volt, majd mandzsu-kori renoválásáig elhagyatottan állt. A dicső múltra egy 744-ben állított kőtábla emlékeztet.
Az udvarra nevezetes ciprusok borítják árnyékukat. A hagyomány szerint az i. e. II. században Han Wu Di császár három, akkor ezer éves ciprust talált itt, el is nevezte ezeket a „Nagy Tábornoknak”, „Második Tábornoknak” és „Harmadik Tábornoknak”. A „Harmadik Tábornok” a Ming-kor végén tűzvész áldozata lett, a másik két fa ma is látható. Amennyiben hinni lehet a hagyománynak, több mint háromezer évesek – külsejük alapján még el is képzelhető. A kicsit oldalra dőlt „Nagy Tábornok”, az első udvaron áll, a „Második Tábornok” a középső udvaron. Ez utóbbi a nagyobb: 30 méter magas, törzsének kerülete 15 méter, oldalán nagy nyílás tátong, de ennek ellenére ma is hoz friss hajtásokat. Innen az akadémia mögül indul az út fel a Juni-feng nevű csúcsra a Nagy-Ház-hegy tetejére.
Song Yue Ta (A Song-hegyi Pagoda)

A Song Yue Ta (A Song-hegyi Pagoda) Dengfengtől hat km-re nyugatra, a Taishi Shan déli lejtőjén magasodik. Ez Kína ma is ismert legrégebbi téglapagodája. Nemcsak a kora egyedülálló, hanem a tizenkétszögű kiképzése is. A 15 szintes, 41 m magas harmonikus tagolású épületben ma már csak kívülről gyönyörködhetnek a zarándokok. Belső lépcsőzete másfél évezred alatt tönkrement. A pagoda melletti épületek eredetileg a Wei császárok útipalotái voltak, majd buddhista templommá alakították át őket. Fénykorukban ezer helyiségből álltak. Ma már egykori nagyságuknak csak madzsu maradványait láthatjuk.

Shaolin si (Shaolin-kolostor)

A Shaolin si (Shaolin-kolostor), a Song Shan napjainkra világszerte ismert nevezetessége a Dengfeng járási székhelytől mintegy 13 km-re északnyugatra, a déli hegyvonulat északi lejtőjén található. A templomot 495-ben indiai szerzetesek alapították. A templom maga a környező erdőről kapta a nevét, hisz a „Shao Lin” szavak jelentése „fiatal fák az erdőben” vagy „erdő fái”.
Az elmélkedő zen (kínaiul: chan) alapítója, Bódhidharma (kínai nevén Dan Mo) kilenc évet töltött itt egy barlangban teljes némaságban a falat nézve. A mai napig megtekinthető ez a fal, melyen ott látható egy árnyékalak, amit Bodhidharma árnyékának hisznek.
A templom többször leégett, jelenlegi létesítményei legtöbbje XIX. századi. Ezek közé tartoznak az ötszáz lohant (buddhista szentek) és a wushu gyakorlatokat ábrázoló falfestmények 300 m2-en. Ezek a gyakorlatok állítólag a sok helyben üléssel járó meditáció kiegészítésére jöttek létre, mások szerint a veszélyes térítő útra induló szerzetesek testi épségének megóvására fejlesztették ki. Idővel komplex harcművészetté nőtte ki magát.
Amikor a szerzetesek a Tang-dinasztiát (618-907) megalapító, Gao Zu császár VII. század eleji harcaiban segédkeztek a trónkövetelő Wang Shi Chung ellen, és győzelemre segítették a császárt, cserébe gazdag birtokokat és kiváltságot kaptak, a templom ekkor érdemelte ki a megtisztelő „Égalatti Első Kolostor” címet. Akkoriban a szerzetesek száma ezerre rúgott. Az Ezer Buddha Csarnok kőpadozatán ma is láthatóak azok a bemélyedések, amelyeket a szorgalmas papok ismétlődő mozdulatai véstek beléjük. A chan buddhizmus egyszerűnek látszó, de rendkívüli filozófiai mélységeket rejtő tanainak befolyása alatt alakult ki az elkövetkezendő évszázadok alatt a Shaolin Gongfu. A természet harmóniája, az állatok mozgása, más harcművészeti technikák gyakorlatsorait, a nyugalom és a dinamizmus chan által vezérelt egységét ötvözi ez a harcművészeti irányzat.

Alapító Ős Szentélye (Chu Zu An)

Az Alapító Ős Szentélye (Chu Zu An) a templomtól 1 km-re északnyugatra áll. A hagyomány szerint itt meditált Bodhidharma. Az eredeti épület már nincs meg, de itt van a tartomány legrégebbi favázas épülete, egy 1125-ben épített szentély. Szerkezete pontosan megfelel a korabeli építészeti szakkönyvek előírásainak.
Pagodaerdő (Ta Lin)

A Pagodaerdő (Ta Lin) a kolostortól néhány száz méterre, nyugatra létesült. Több mint kétszáz sztupája alatt alusszák örök álmukat a Shaolin Si híres szerzetesei. A síremlékek között akad Tang- és Song-kori is, de többségük Ming- és Qing-kori építmény.
Tekintélyét az is emeli, hogy ezen a hegyen áll Kína legrégebbi csillagvizsgálója. Guo Shouqing asztronómus építtette a Yuan-dinasztia idején, több, mint 700 évvel ezelőtt, Zhou Gong szentélyében. Számításai szerint a Föld 365 nap alatt kerüli meg a Napot. Ez a szám nagyon közel áll a csillagász koránál 300 évvel később keletkezett Gergely-naptár évének hosszához.
A mitológiai lények közül itt a Song Shanon lakik a Sárga Császár, akihez a tavak, a kisebb folyók, a csatornák és az erdők tartoznak.

Kata

Az oldal tetejére...

ITT és MOST

Te és én nem vagyunk egyformák. Megbénulsz, mozgásképtelen leszel, ha nem találsz megoldást saját életedre. Hogyan teremted meg az életedet itt és most?
Egy tekercs film lepereg. Ha megállítod, a kép mozdulatlan lesz.

A harcművészeteknek és a zennek egyaránt része az alkotókészség és az energia összpontosítása. A felhalmozott energia segítségével megfigyelheted a felmerülő problémákat, és bánni tudsz azokkal, ha az „itt és most”-ra koncentrálsz, és összeköttetésben vagy tested alapenergiájával.
Bármit megfoghatsz, ha kinyitod a tenyeredet, de ha lecsukod, semmi sem kerülhet bele. A harcművészetek lényege, hogy behatoljunk az elemekbe és a jelenségekbe, ne csak elhaladjunk mellettük. Ezért a harcművészetek elsősorban férfiasak, hiszen a férfi hatol be a nőbe.
Manapság mindenki energiát akar megtakarítani, és csak félig él. Mindig félig, soha nem teljesen. Félig élnek az emberek, olyanok, mint egy langyos fürdő. Meg kell tanulnod behatolni az életbe!
A harcművészetek titka tehát a ryu gi, az, hogy megtanuld a helyes cselekvésbe irányítani, iskolázni tudatodat. Ez a mozgástechnika alapja. Mindenképpen a tudat legyen a leglényegesebb. A tudat forma nélküli lényeg, de néha mégis bír formával.
Ez azt jelenti, hogy küzdelem közben tudatunkat az ellenfél egyetlen mozdulata, testének vagy tudatának semmilyen cselekedete nem befolyásolhatja. Tudatunknak szabadon kell mozognia anélkül, hogy meg akarnánk támadni ellenfelünket, de anélkül is, hogy egy szemvillanásnyira elfordítanánk róla figyelmünket. Minden pillanatban tökéletes figyelemmel kell kísérnünk őt.
Hétköznapi életünkre is érvényes ez az igazság. Néhány embernek csak a pénz körül forognak a gondolatai, mert azt feltételezik róla, hogy minden vágyukat kielégíti. Így a pénzért még a becsületüket is elvesztik. Mások becsületet akarnak, s a becsületért elveszítik a pénzüket. Olyanok is vannak, akiknek csak a szerelem jár a fejükben, ők ezért veszítik el a pénzüket és az energiájukat. De a boldogság sohasem áll csak az egyik oldalon.
Minden azon múlik, hogy meg tudjuk-e teremteni saját életünket, függetlenné tudunk-e válni és képesek vagyunk-e egyszerűen az „itt és most”-ra koncentrálni.
„A Hold tükörképe szakadatlanul mozog a víz felszínén. Pedig a hold mozdulatlanul ragyog: egyhelyben van, de mégis mozog.”
A zen és a harcművészetek titkáról szól ez a rövid vers, ez a nagyszerű koan.
„A patak sohasem folyik visszafelé. A víz csak folyik, folyik, folyik – de a Hold nem mozdul.” Tudatunknak a küzdelemben olyannak kell lennie, mint a Holdnak, testünk és az idő pedig változik, mint patakban a víz. A most soha nem tér vissza. A zazenben minden kilégzés az egyetlen a jelen pillanatban, amely soha nem ismételhető meg. Persze „megragadhatod” a lélegzetvételt, de az soha nem ugyanaz lesz, mint a korábbi. Minden levegővétel más és más. A tegnap az tegnap, a ma az ma. Más.

Mindig azt mondom, hogy az „itt és most”-ra kell koncentrálnunk, és meg kell teremtenünk az „itt és most”-ot. Így mindig frissek és újak maradunk. A tegnapi zazen nem olyan, mint a mai. A zazennek mindig frissnek kell lenni, mint az „itt és most”-nak. Nem szabad lazítani sem a zazen, sem a harcművészetek gyakorlása közben. Fél gőzzel nem érdemes csinálni: mindenedet teljesen bele kell adnod. Egy cseppnyi energiádnak sem szabad maradnia.
Az összpontosítás azt jelenti: „teljes gőzzel”; az energia teljes felszabadítása. Életünk minden cselekedetének ilyennek kell lennie.
A mai világban pont az ellenkezőjét tapasztaljuk: a fiatalok élőhalottak. Szexuális kapcsolataikat félig élik meg, s mégis munka vagy zazen közben azon járnak a gondolataik. Ez fordítva is így van, sőt mindennel, amivel életükben foglalkoznak.
De ha felhasználod az összes energiádat, frissel tudsz feltöltődni. Mindig rendelkezésedre fog állni, mint patakban a víz.
Nem nyerhetsz, ha harc közben megpróbálod visszafogni az energiádat. Ez a harcművészetek egyik titka. Nem számíthatsz egyedül a wasara, a technikára.
Teremtened kell. Ha egy gazdag ember pénzt ad a fiának, az soha nem fog megtanulni pénzt keresni, még a szegény ember fia kitalálhat valamit saját maga fenntartására.
A harcművészet nem színház vagy szórakozás. Az nem az igazi budo lenne. Kodo Sawaki azt mondta, hogy a harcművészetek titka az, hogy nincs győzelem és vereség, nem nyerhetsz, és nem győzhetnek le, mint a sportokban.
A sportokban létezik az idő, a harcművészetekben csak jelen van. Például a fociban a kapusnak van ideje, míg a másik térfélen játszanak a játékosok. Nem kell minden pillanatban jelen lennie. Ugyanez történik a többi sportban is. Az idő múlik, s mindig akad legalább tizedmásodpercnyi idő a gondolkodásra. A harcművészetekben nincs idő erre. Győzelem vagy vereség, élet vagy halál? Rögtön eldől. Most kell élned, csak a jelen határozza meg, hogy élsz-e vagy meghalsz.

Taisen Deshimaru

Az oldal tetejére...

A Shaolin-kolostor keletkezésének legendája

A legenda szerint, egy napon három ember indult útnak, hogy megmásszon egy magas hegyet. Az egyik oldalon egy taoista igyekezett felfelé, aki a Daode jing tanításain elmélkedett. A hegy másik felén egy földesúr ballagott, és azon törte a fejét, hogy hogyan nyerhetne ki még több pénzt a földjeiből. Egy harmadik lejtőn pedig egy indiai buddhista szerzetes menetelt a hegycsúcs irányába, közben maláját morzsolgatva Buddha nevét ismételgette. Mind a hárman elérkeztek egy kő-párkányhoz, és mivel már nagyon magasan jártak úgy döntöttek, hogy itt megpihennek. Egyszerre beborult az ég és a felettük hömpölygő felhőben egy látomás tárult eléjük.

Két szerzetes jelent meg, az idősebb mesélt a fiatalabbnak egy templomról, ami a Shao hegy lábánál áll egy ligetben. A három ember jól látta a helyet, ahová a szerzetes mutatott és elhatározták, hogy másnap elmennek oda és megszerzik azt a helyet. A szerzetes nem tudott aludni így még éjszaka megkereste a templom helyét, és két fa közé elásta a saruját, hogy megjelölje a területét, ahova buddhista iskolát akart építeni. A taoista kora hajnalban kelt, elsietett arra a helyre és beleszúrta a botját a földbe a két fa közé, pont az elásott saruba. A földesúr dél körül kelt, szépen kiballagott a ligethez és kalapját ráakasztotta a leszúrt botra. Másnap mikor mind a hárman visszatértek a területükre, nagy veszekedés tört ki arról, hogy ki a jogos tulajdonos, hisz mindhárman megjelölték. Szerencsére pont arra járt Xiao Wen császár, így őt kérték meg, hogy döntsön. Mivel a saru volt legalul, nyilvánvaló volt, hogy annak a tulajdonosa járt ott először, ezért a szerzetesnek ítélte a területet, azzal a feltétellel, hogy egy templomot épít oda. A szerzetes, akit egyébként Batuónak hívtak, örömmel tett eleget a feltételnek, és egy kút köré fel is építette a Shaolin templomot.

Az oldal tetejére...

Az egészség megőrzésének művészete

„A régmúlt idők bölcsei a betegség kezelése helyett sokkal inkább annak megelőzésére helyezték a hangsúlyt. A kialakult betegségek gyógyszeres kezelése, vagy a már megkezdődött lázadások leverése annak az embernek a viselkedésére hasonlít, aki akkor kezd kutat ásni, amikor már megszomjazott, vagy aki hadba indulás után lát neki a fegyverkovácsolásnak.”
(Su-Wen)

A teljesség elvét követő gyógyítás művészetének lényege – a már fájdalmas és kellemetlen fizikai, illetve mentális tünetek formájában megnyilvánuló kór kezelése helyett – a betegség előre látása és megelőzése. A modern orvoslás a már beteg emberek egészségének helyreállítását hangsúlyozza, s kevés figyelmet fordít az egészségesek állapotának fenntartására. A teljességet szem előtt tartó rendszer alkalmazásával viszont felfedezhetőek az energetikai egyenetlenségek, jóval a betegségek kitörése előtt. További megoldást jelenthet az illető életvitelének a természet törvényéhez igazítása, hogy ilyen egyenetlenség ne fordulhasson elő.
A modern orvoslás szemszögéből az egészség leginkább a betegségek hiányát jelenti.  A megelőzésre helyezve a hangsúlyt viszont az általános egészségi állapotot olyan szintre emelhetjük, mellyel az egészség jóleső érzését, továbbá a fizikai és a mentális energia bőségét folyamatosan élvezhetjük. Az emberek gyakran nem érzik magukat határozottan betegnek, ehelyett tompa fáradtságtól és más kisebb, életörömüket csökkentő tünetektől szenvednek. Azáltal, hogy igyekeznek ezeket a kisebb kiegyensúlyozatlanságokat helyrehozni diétával, tornával, életrendjük és elmei szokásaik általános megváltoztatásával, esetleg különféle gyógymódok (akupunktúra, gyógynövények és más gyógyító művészetek) alkalmazásával, nem csak magát a problémát szüntetik meg, hanem ezenfelül a később kifejlődő betegségek következményeit is enyhítik.

A teljesség elvét követő gyógyászat szerint a betegség oka külső vagy belső lehet. A külső okok többnyire olyan éghajlati megnyilvánulások, melyek a szervezetet megtámadhatják. Ezeket az éghajlati megnyilvánulásokat az ősi iratok „rossz indulatú szeleknek” nevezik, és mindegyik egy bizonyos évszak során van jelen: a tavasz a szél időszaka, a nyár a hőségé és a tűzé, a kora ősz vagy más néven „vénasszonyok nyara” a nyirkosságé, az ősz a szárazságé, a tél pedig a hidegé. Minden éghajlati energia szoros kapcsolatban áll az öt zsigeri csoport közül azzal, amelyik az adott időszak alatt betegségre hajlamos, az energia kibontakozás öt állapotának megfelelően.

NHc

Az oldal tetejére...

Párkapcsolatban gyakorolni és fejlődni 4. rész
(részlet)

A szellemi útkeresők közül sokan ugyanúgy ódzkodnak a párkapcsolati gyakorlástól mint mondjuk a televíziótól vagy a húsételektől. Mindenkinél, aki elkezd önmaga és a világ igazságai felé fordulni, eljön a megkülönböztetés időszaka. Ilyenkor az egyik mestert jobbnak látjuk a másiknál, az egyik nőt értékesebbnek a többinél, az egyik férfit pedig haladóbb tanítványnak társainál. Kerüljük a koszosnak érzett dolgokat, tanításokkal és tanfolyamokkal vértezzük fel egónkat, s az ettől úgy érzi: na végre, Mi haladunk, ám mások kevésbé, ez a dolog jó, míg a másik rossz. Nincs ezzel baj, mindenki átesik a kettősség időszakán, ám nem mindegy, mennyi ideig akarunk féligazságokban időzni, s hogy mennyire vagyunk nyitottak a minket segítő mesterekre, szembesítő tanításaikra. Nem baj tehát, ha a párkapcsolatot, mint gyakorlást alacsonyabb szintűnek érezzük a különböző „titkos” meditációknál, de vegyük észre, mekkora megkülönböztetésben vagyunk, s merjünk ezen túllépni, hogy szembesülhessünk az igazság mélyebb szintjeivel.

Érdemes tehát akkor is több energiát fektetni a kapcsolatunkba, ha még bizonytalanok vagyunk. A legrosszabb esetben is „csak” a partnerkapcsolat mélyül vagy tisztázódik. A legjobb esetben pedig a másik felé kifejlesztett szeretetet ki tudjuk terjeszteni a többi lényre, akik tengernyien vannak a világban.
A bennünket körülölelő mindenségben ősi igazságok rejlenek, s olthatatlan szomjúság lakik sok emberben, hogy megismerje ezeket. Ha figyelünk a maradandó és autentikus tanításokra, a férfi-női kapcsolat lehetősége és mibenléte feltárulkozhat előttünk. Ehhez persze le kell vetkeznünk az elvárásainkat és a gondolatainkban megbúvó merev elképzeléseinket.
Ázsiában úgy tartják, a férfi az együttérzést, a nő pedig a bölcsességet hordozza. Természetesen ezek egyesítése a cél, mint ahogyan a TaiJiQuanban sem elég a Yint vagy a Yangot külön megvalósítani. Ha az együttérzés nagy is bennünk, de nem bontakoztattuk ki bölcsességünket, nem fogunk tudni segíteni megfelelően sem magunknak, sem pedig másoknak. Ugyanígy, ha felismertük eredendő bölcsességünket, de nem fejlesztjük ki magunkban a szeretetet és együttérzést, tudásunk öncélúvá válik.
Így alkot teljességet a férfi és a női oldal, de ez nem jelenti azt, hogy egyedül ne lehetne mindezt kiteljesíteni! Arra kell figyelnünk, hogy egyik oldal se sikkadjon el, ismerjük fel magunkban a Yint és a Yangot egyaránt, hiszen a párkapcsolatban sincsen ez másként, csupán a különbség annyi, hogy külső segítséget is kapunk párunktól.

Janits Virág és László

Az oldal tetejére...

Az önmegadás,
avagy miként működjünk közre egy személyes tanítómesterrel

Az, hogy megadjuk magunkat egy mesternek, ugyanúgy jelenti azt is, hogy megnyitjuk tudatunkat valamely élethelyzettel kapcsolatban. Ha azonban az egész életünk, és minden törekvésünk arra irányul, hogy feltárjuk a tudatot, akkor szinte biztosra vehető, hogy előbb-utóbb egy személyes tanítót is találunk.

Az egyik legnagyobb nehézség, ami önmagunk megadásával kapcsolatban felmerül az, hogy előzetes elképzeléseink vannak a mesterről, elvárásaink vannak, hogy mi fog történni a vele való kapcsolat során. Túlságosan lekötnek bennünket azok az elképzelések, hogy milyen dolgokat szeretnénk megtapasztalni: „Én ezt szeretném, mert ez tökéletesen összhangban van a várakozásaimmal és érdeklődésemmel.”
Ezért megpróbáljuk a dolgokat kis rekeszekbe gyömöszölni, azon igyekszünk, hogy a helyzeteket megfeleltessük várakozásainknak, s így képtelenek vagyunk feladni előzetes elképzeléseinket. Amikor mestert keresünk, arra számítunk, hogy valami szent kinézetű, békés és csöndes, egyszerű, de mégis bölcs embert találunk, aztán amikor úgy érezzük, hogy a mester nem felel meg a várakozásainknak, csalódottak leszünk, és kételkedni kezdünk.
Ahhoz, hogy valódi tanító-tanítvány kapcsolatot alakítsunk ki, az szükséges, hogy feladjuk valamenynyi előzetes elképzelésünket a kapcsolatot illetően, illetve a megnyílás és megadás körülményeit illetően is. Az önmegadás a teljes megnyílást jelenti, azt, hogy megpróbálunk túljutni elragadtatásunkon és várakozásainkon.
Az önmegadás fogalmához az is hozzátartozik, hogy tudomásul vesszük saját egónk nyers, otromba és durva tulajdonságait; mindezeket felismerjük, és feladjuk. Általában nagyon nehéznek találjuk feltárni és feladni egónk nyers és egyenetlen kvalitásait, mert attól függetlenül, hogy esetleg utáljuk önmagunkat, ez a gyűlölet egyfajta elfoglaltságot biztosít számunkra. Annak ellenére, hogy nem tetszik nekünk az, amik, és ahogyan vagyunk, és ezt az önostorozást fájdalmasnak tartjuk, mégsem tudjuk teljesen feladni. Ha elkezdünk felhagyni az önkritikával, akkor úgy érezhetjük, hogy elveszítjük kedvenc foglalatosságunkat, mintha valaki elvenné a munkánkat. Ha fel kellene adnunk mindent, akkor többé nem lenne mivel foglalkoznunk; nem tudnánk mibe kapaszkodni. Az önértékelés és az önkritika alapvetően neurotikus hajlam, amely abból ered, hogy nincs elég önbizalmunk. Az önbizalmat itt abban az értelemben kell érteni, hogy látjuk, mik vagyunk; tudjuk, mik vagyunk; s tudjuk, hogy megengedhetjük magunknak, hogy megnyíljunk. Igenis megengedhetjük magunknak, hogy feladjuk nyers, érdes, neurotikus tulajdonságainkat, és hogy kilépjünk előzetes elképzeléseink, és elragadtatásunk bűvköréből!

Fel kell adnunk minden reményt és elvárást, és egyenesen a csalódottságba kell elmerülnünk. A csalódottság érzésével kell együttműködnünk, és azt kell felhasználnunk, el kell helyezkednünk benne, és életformánkká kell tennünk. Ez nagyon nehéz dolog.  A csalódás jele annak, hogy alapvetően intelligensek vagyunk. Semmihez sem hasonlítható érzés ez, annyira éles, pontos, nyilvánvaló és direkt. Ha meg tudunk nyílni, akkor hirtelen elkezdjük észrevenni, hogy várakozásaink mit sem számítanak azokhoz a dolgokhoz képest, amelyek valóságosan megtörténnek velünk. Ez a felfedezés automatikusan felkelti a csalódottság érzetét.
A csalódottság a lehető legalkalmasabb jármű a dharma ösvényén, mert nem nyújt semmiféle megerősítést az egónak, és álmainak. Ha azonban a szellemi anyagelvűséggel vagyunk elfoglalva, és a szellemiséget úgy tekintjük, mint tudásunk és kiválóságaink felhalmozásának eszközét, ha a szellemiség arra szolgál, hogy általa „felépítsük” önmagunkat, akkor természetesen eltorzul az önmegadás folyamata is. Ha a szellemiséget arra használjuk fel, hogy megnyugtassuk önmagunkat, akkor azonnal, ha valami kellemetlenséget tapasztalunk, és csalódás ér bennünket ilyesféleképpen próbáljuk megmagyarázni: „Ez persze nem más, mint a bölcsesség aktusa a tanító részéről, hiszen tudom, hogy a mesterem semmi rosszat nem tesz. Biztos vagyok benne, hogy a mesterem egy tökéletes lény, és bármit is tesz, az úgy helyes. Amit a guru tesz, az értem van, mert ő az én oldalamon áll, így hát nyugodtan megnyílhatok. Nyugodtan megadhatom magam, hiszen tudom, hogy a helyes úton járok.” Valami nem egészen stimmel ezzel a hozzáállással, s még a legjobb esetben is csupán együgyűnek és naivnak mondható. Ilyenkor az történik, hogy csapdába ejt bennünket a mester tiszteletet keltő, ösztönző és lenyűgöző aspektusa és nem merünk más lehetőségeket fontolóra venni. Kialakítjuk magunkban azt a meggyőződést, hogy minden, amit tapasztalunk, szellemi fejlődésünk része: „Én magam tettem, megéltem, a saját sorsom kovácsa vagyok és tudok mindent, legalábbis nagyjából. Hiszen olvastam könyveket, és minden megerősíti a hitemet, azt, hogy jó úton járok és helyesek az elképzeléseim. Minden egybevág.”
Van még egy másik módja is annak, hogy ne kelljen igazán megadni magunkat; ha úgy érezzük, hogy túlságosan is magasztos, finom lelkű, és nemes lények vagyunk ahhoz, hogy leereszkedjünk és átadjuk magunkat ennek a mocskos, hétköznapi utca-valóságnak. Úgy gondoljuk, hogy az általunk taposott ösvényen minden lépésünkkel lótusz-szirmon kell járnunk, s olyan logikát építünk fel, amely mindent, ami velünk történik, ennek megfelelően értelmez.  Ha elesünk, puha felületet készítünk elő magunknak, hogy arra essünk. Az önmegadás nem azt jelenti, hogy felkészülünk a puha landolásra; pontosan azt jelenti, hogy kemény, közönséges talajra érkezünk, sziklás, vad vidéken. Ha valóban megnyitjuk magunkat, azon landolunk, ami van.
A buddhista hagyományban az önmegadást az olyan gyakorlatok jelképezik, mint például a leborulás, ami azt jelenti, hogy lezuhanunk a földre a megadás testtartásában. Ugyanakkor pszichológiailag megnyílunk, és teljesen megadjuk magunkat azzal, hogy az alacsonyak között is a legalacsonyabbal azonosítjuk önmagunkat. Így ismerjük el nyers és durva természetünket. Ha egyszer az alacsonyak legalacsonyabbikával azonosítottuk magunkat, nincs mit féltenünk magunkból; nincs többé veszítenivalónk. Így készítjük fel magunkat arra, hogy üres edénnyé váljunk, amely készen áll a tanítások befogadására.

Chögyam Trungpa

Az oldal tetejére...