Arany Hegy magazin 9. szám:

A kínai tradíció alapjai - részlet
A kínai és a nyugati étkezési kultúra közötti különbség
A tudat kimozditatásanak technikai - részlet
Az egyszerűség dicsérete - Gondolatok a megvilágosodásról - részlet
Baranta
Dao - az egyetemes törvény
Dimenziók
Fordul az égi fénykerék
Hagyd a zazent, hogy zazent üljön - interjú Yvon Bec Zen mesterrel
Hologram a való világ - részlet

A kínai tradíció alapjai

A kínai tradíció egyike azoknak az ősi metafizikai rendszereknek, melyek teljes egészében megmaradtak az utókor számára.
Eredete a történelem előtti időkbe nyúlik vissza, s a hagyomány szerint a félisten Fu Xi (i.e. 2953-2838) és Huangdi (i.e. 2690-2598), a Sárga Császár, A Középpont Ura nyilatkoztatta ki. Erre a kinyilatkoztatott tudásra épült fel az a szakrális társadalom, amelyben a hierarchia és egy univerzális szemlélet volt a rendező elv. Az uralkodó, mint középpont foglalta el a „piramis” csúcsát, irányította a társadalmat úgy, hogy közben állandó kapcsolatban állt az éggel, a metafizikai világgal, s mint „Közvetítő”, mint „Égi megbízott” (tien-ming) és „A Középpont Halhatatlan Ura” kormányozta a földi társadalmat, amely ekkor a „mennyei természet tükörképe”, a „princípium földi mása” volt. Ez volt a kínai aranykor, amelyben a pap és a király egyként jelent meg. Ez volt a Nagy Jólét és a Nagy Közösség ideje, s ennek hanyatlása a i.e. 8-7.  században, a Csou dinasztia felbomlásával veszi kezdetét.
„Kung mester így szólt: Amikor a nagy uralkodók még itt jártak, nem éltem, de a róluk szóló hagyományt ismerem. Midőn a Tan (a Dao) a földön volt, a világ mindenkié volt. Vezetőnek azt választották, aki arra a legalkalmasabb volt. Az igazat mondták és az egyetértést ápolták. Hazugságot, csalást nem ismertek, tolvaj és rabló nem volt. A házakon nem volt kapu, de senki sem surrant be. Ez volt a Nagy Közösség ideje. De a Tan (a Dao) elrejtőzött, s a világ már nem közös, hanem egyéni tulajdon. Falakat és tornyokat építenek, hogy a városokat biztosítsák. Megjelent a csalás és a hazugság, és megjelent a fegyver. Ezt az időt úgy hívják, hogy Kicsinyke Jólét.”
Hamvas Béla – akitől az idézet való – ugyanott írja (a Scientia Sacrában, a hagyományról szóló Első Könyvben), hogy időszámításunk előtt a hatszázadik év körül Kínától Itáliáig nagy változások mentek végbe és az emberi történet a „sötét korszak” végső szakaszába lépett. S valóban, ekkor Kínában is meghasad a hagyomány, a „Közvetítő” eltűnik, a társadalom összezavarodik, és már nem tudja tükrözni a mennyei természetet. Az égi erőkkel való közvetlen és természetes kapcsolat megszakad, az ősi rend megbomlik, a hagyomány megtörik és ez szükségessé teszi annak újrafogalmazását. Ez két vonalon megy végbe. Az egyik a Kungzi által jelzett konfuciánus vonal, a másik a taoizmus, amelyet Laozi nevéhez kapcsolnak.
Mireisz László

Az oldal tetejére...

A kínai és a nyugati étkezési kultúra közötti különbség

Az étkezési kultúra a nemzeti kultúra fontos része. Az étkezési kultúra körébe tartozik az ételek elkészítése, fogyasztása és élvezése. Egy kínai közmondás szerint az étkezés az emberek számára a legfontosabb dolog, olyan fontos, mint az ég.
A nyugati étkezési kultúrát a ráció szabja meg. A nyugatiak számára az étkezés célja a jóllakás. Számukra általában nem fontos a konyha színe és formája. Annál nagyobb figyelmet szentelnek a vitaminoknak, proteineknek. Noha a nyugati ételeknek sokszor alig van íze, de az értelem azt mondja, hogy meg kell enni ezt vagy azt a fogást, mert tápláló és egészséges. A nyugati emberek többségének az evés élvezete nem annyira fontos. Úgy gondolkodnak, ha egy ételnek nincs tápértéke, akkor az nem is fontos étel. Ezért ugyan a nyugatiak étkezése nagyon ésszerű, de nem túlságosan érdekes és változatos.
Kínában azonban egészen másmilyen az étkezés, hiszen rendkívül fontos része a szépség és a művészet. Kínában már nagyon régóta fontos helyet foglal el az emberek életében az étkezés. És ezen belül is a legfontosabb az ételek íze. Minthogy a kínai konyha az ízekre, azok harmóniájára, kifinomultságára figyel, valódi konyhaművészet alakulhatott ki.
A kínai ételek különlegessége mindig a sajátos ízekből alakul ki.   Az étkezéssel kapcsolatos felfogás megfelel a kínai filozófiai gondolkodásnak, miszerint minden figyelemre méltó, ami mikroszkopikus, homályos és misztikus.
Az ételeknek az évszakok váltakozása szerint más-más íze van: tiszta és sótlan nyáron és ősszel, erős és sűrű télen és tavasszal. Ezen kívül még az időjárástól, a földrajzi helytől, valamint az embertől is függ a kínai étkezés.
A kínai étkezési struktúrában a gomba és a burgonyaliszt játszik fontos szerepet, a nyugatiak szemében a hús és a proteinek. A kínai fogások közt a zöldségek nagyon előkelő helyen szerepelnek, ami összefügg a buddhizmussal, hiszen a buddhizmus szerint a vegetáriánus étkezés a leginkább követendő.                     
Wang

Az oldal tetejére...

A tudat kimozditatásanak technikái - részlet

Különböző technikák léteznek a transzállapotok előidézésére, de ami fontosabb, az elme kimozdítására is, vagyis a tudatosság és az érzékelés megváltoztatására. Többféle úton lehet létrehozni a mágikus tudatállapotokat, többféle módon lehet megváltoztatni a tapasztalati mező átalakítását. Az alap, a kiindulópont az, hogyan tapasztalom önmagamat, a környezetemet, a lényeket?
A lunáris módszerek a tudat átmosására, „megmérgezésére” vonatkoznak, semmint a  tudat tiszta tapasztalására, mint a jógában.

Az alkímia, a boszorkányság, a mágia egyes irányzatai a különböző tudatállapotok eléréséhez alkoholt, drogot alkalmazzák. Crowley 777-jében szerepel az, hogy milyen típusú szereket kell a mágusnak magához vennie meghatározott tapasztalat felidézéséhez. Ide tartozik a sokk mindenfajta formája, például a mentális sokk (meglepődés), és az ebből eredő extázis, illetve az azáltal létrehozott sokk, hogy valamit vagy valakit elveszít az ember, és ez szomorúságot, sőt halált okoz. Ha tudatosan koncentrál erre a mágus, akkor felszabadítja az energiát, és átléphet az adott tudati és önazonosítási szintről. Ez lenne a Plútó se nem túl brutális, se nem túl leegyszerűsített használata, hiszen a sokkos állapotot nem tudja kezelni az átlagos ember, jóllehet nagyon mély tudatállapotok jelennek meg. A sokkos álmok, rémálmok például a Neptun és a Plútó hatására merülnek föl, de a Plútó itt a neptuni közegen keresztül mutatkozik meg, ezért védettebb maradhat az ember. A konkrét értelemben vett sokkolás esetében közvetlenebb az átélés. Persze neptuni személyeknek az álomélet sokkal valóságosabb, mint az ébrenléti történések.
  Extatikus jellegű kilépési módszer lehet a zene, illetve a tánc, a mozgás. A ritmikus dobolás és a mantrázás is ide tartozik. Ugyanakkor érdemes ultra-tradicionalistának lenni a mai sámándobolással és „mantra egyetemekkel” kapcsolatban, mert ha valaki mindenféle háttér nélkül kezd általa át nem élt mantrákat gajdolni – és itt most nem csupán arról van szó, hogy nem érti őket –, akkor a ritmikus ismétlésnek tudatot leépítő hatása lesz. Persze ez igaz a drogra, az alkoholra és a sokkos állapotra is, hiszen betegségeket idéz elő. Valahova eljuttat a mantrázás, de hogy hova, azt nehéz pontosan megmondani. Persze nem szabad túl elméleti szinten megközelíteni ezt, mert akkor minden élményszerűséget, érzelmi motívumot, személyességet kiölünk belőle, sem túl misztikusan felfogni, mert akkor meg talajtalanul elszáll az illető, és a modern tévkoncepciók által fertőzött pszichizmus lesz az extázisból.

Kecskés Péter

Az oldal tetejére...

Az egyszerűség dicsérete - Gondolatok a megvilágosodásról

A tibeti tanítások négy hibát látnak a tudat teljes felismerésének legfőbb akadályaként. Elsőképp azt, hogy a tudat természete túlságosan közeli ahhoz, hogy felismerhessük. Másodszor, túlságosan mély is ahhoz, hogy a lényegéig hatolhassunk. Harmadszor - és talán a legmeglepőbb módon -, túlságosan könnyűnek tűnik, hogy elhiggyük, ennyire egyszerű az, hogy semmi másra nincs szükség, mint hogy a mindig jelen lévő tiszta tudatosságban egyszerűen elengedjük magunkat. S végül, a megvilágosodás túlságosan is csodálatos ahhoz, hogy befogadjuk korlátozott gondolkodásmódunkkal. Egyszerűen nem hisszük, hogy a megvilágosodás gondolkodásmódunk valódi természete.
A megvilágosodásról az imént, mint a tudat abszolút teljességéről beszéltünk, olyan természetességgel, ami az azt nem ismerők, pontosabban nem megélők számára, cseppet sem biztos, hogy egyfajta abszolútumot jelent. Az európai ember távoli és misztikus fogalomnak látja, az orvostudomány, pontosabban a pszichológia pedig leginkább a módosult tudatállapotok egy folklorisztikus, vallásos eltúlzásaként könyveli el. Lényegének, a tudat végtelen, és érzéki illúzióktól mentes állapotának megértéséhez először is a tudatról illene valamelyest pontosabb képet magunkévá tennünk.
A tudat természetét és pontos definícióit illetően azonban mind az európai filozófia, mind a tudományos pszichológia kétségbeejtően tanácstalan leírásokat ad. Nézzük meg most pontosabban, mit tud a tudatról az analitikus természettudomány. Dacára annak, hogy a tudatosság talán legáltalánosabb és legközösebb emberi élményünk, a pszichológia nem sokkal mond többet róla mint, hogy a tudat az az állapot, amiben az ember érzékeli és kontrollálja külső és belső környezetét.
Ha alaposabban belegondolunk, a tudat hihetetlenül sokrétű jelenség, ami a hétköznapi megszokott állapoton kívül számtalan más lehetőséget is biztosít a világ és önmagunk megélését illetően a képzelet, az álom, a víziók és az egészen más dimenziókat sejtető paranormál észlelések és hatások területén. A megvilágosodás állapotának megközelítéséhez az utóbbiakkal szintén tisztába kell legyünk.
Az a mindmáig uralkodó tudományos nézet, ami szerint a tudat csak és kizárólag a koponyánk falain belül létezik, illetve értelmezhető, a parapszichológia bizonyított tényei szerint már tarthatatlan, de legalábbis alaposan megkérdőjelezhető. Az extraszenzoriális percepció, vagyis az érzékszerveken túli észlelés léte a tudat térbeli és időbeli kötetlenségére mutat rá (telepátia, jövőérzékelés), a pszichokinézis, vagyis a gondolatnak a környezetet közvetlenül befolyásoló hatása pedig a tudat és az anyagi valóság tudatfüggő jellegére utal.
A parajelenségek nehezebben megfigyelhető körébe tartozik a legjelentősebb lelki élmények egyike, a halálközeli élmény, vagy szándékolt változatában a testelhagyás (OBE) élménye. Ennek az állapotnak a rendkívülisége egyrészt abban rejlik, hogy a tudat észlelései elhagyják a testet, tehát alkalmasint kívülről láthatjuk magunkat, másrészt átléphetünk egy olyan szellemi tartományba, ahol létünk eseményeit egyfajta rálátásban és emberi összefüggéseiben szemlélhetjük.

Paulinyi Tamás

Az oldal tetejére...

Baranta (Böllön)
Tradicionális magyar harcművészeti stílus

A harcművészetek kialakulásához egészen az emberi társadalmak szerveződésének kezdetéig vissza kell tekintenünk. Egyiptomi és sumér forrásokból tudjuk, hogy már ebben az időben megszülettek az első írásos művek, amelyek a harci felkészítés gyakorlatának, elméletének és filozófiai struktúrájának rendszerével foglalkoztak. Ezen művek töredékeiben máig fennmaradtak. Ezekben a harci „műhelyekben” a fegyveres- és pusztakezes alkalmazások mellett az emberi szellem fejlesztésével is foglalkoztak.

Az oldal tetejére...

Dao – az egyetemes törvény

"Az Út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől való;
1a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: Ég s Föld alapja;
ha neve van: minden dolog anyja.
Ezért: aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágy van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja."

A fent idézett vers a taoizmus hagyományos fő művéből, a Daode jing-ből (Tao Te King) való. A Daode jing magyar fordítási lehetőségei: „Út és Erény Könyve, „Erkölcsi Kánon”, „Erkölcsi Szabálykönyv”.
A mű keletkezésének körülményiről, illetve írójáról esetleg íróiról nem tudunk semmi biztosat. Eredeti címe Laozi, későbbi elnevezését keletkezése után évszázadokkal kapta; egyes feltételezések szerint egyben a mű szerzőjének neve. Más feltételezések szerint Laozi tanításait tartalmazza ugyan az írás, de azt több személy állította össze.
Laozi magyarul annyit tesz öreg mester. Személye legalább annyira megfoghatatlan, mint maga a Dao (Tao). Egyesek szerint Konfucius előtt élt, mások szerint kortársak voltak, de az is lehetséges, hogy nem volt élő személy, csupán későbbi legendák főszereplője. Számos történelmi személy merült fel az idők során, akiket vele próbáltak azonosítani. Sima Qian, a klasszikus kínai történetírás ismert alakja a következőket írja róla „A történész feljegyzései” című művében: Ku körzetben született, Chu államban (a mai Gui-de település Henan tartományban), eredeti neve Li Er, mellékneve Dan volt. Konfucius idejében élhetett, de nála idősebb volt. Híres volt sokoldalú érdeklődéséről és rugalmas gondolkodásmódjáról.
Mások Lao Tannal, Lao Laizivel, megint mások Tai-si Tannal (Tan, a Nagy Történész) azonosítják.
Ellenben, ezen ködös információk sem csökkentik, a Daode jinben található gondolatok, örök bölcseletek értékét.
Vizsgáljuk meg röviden a mű két kulcsszavát.
A Dao egyszerre jelent utat, ösvényt, módszert, beszédet, értelmet, rendet, tant, tanítást, kezdetet, az ősprincípiumot (Wu Jit), a mindenséget, de mindezeknek egy időben az ellenkezőjét is.
A „De” (Te) szó szerinti fordítása erény, de fordíthatjuk erőnek is,  de nem a köznapi értelemben vett durva, nyers, férfias erőről van szó, hanem sokkal inkább az erőszak és a harciasság feladásáról, a gyöngeség erejéről. Arról az erőről, erényről, mely inkább női, asszonyi, nem küzdő, nem-cselekvő (wu wei). Arról az erőről, mely ténylegesen összekapcsolódik az Univerzummal. Arról az erőről, mely az igazi belső természetünkből, a valódi énünkből, a szellemünkből fakad. Arról az erőről, mely táplál és nevel minket.
A Dao fő jellemzője, hogy megfoghatatlan, láthatatlan, leírhatatlan, szavakkal megragadhatatlan. Ennek ellenére érezhető és tapasztalható, de nem megérthető annak végtelen volta miatt. Zhuangzi (Chuang Ce) a következőket mondja „Önmagában és önmagán keresztül létezik”, sui generes – önmagát generáló, cu-jan – magától való és létezik. A Dao felfedezésében a folyamat és a cél egy és ugyanaz.
A Dao nem egy külső valami, amit el kell, illetve el lehet érni. Ha így lenne, nem lenne végtelen. A Dao bennünk van, de egyben szerves részei is vagyunk. Független az időtől és tértől. Nem sajátja sem Keletnek, sem Nyugatnak, sem kultúrának, sem vallásnak. Éppen ezért örök, természetes és egyetemes.

Varga István

Az oldal tetejére...

Dimenziók

Az ember a számára lehetséges fejlődés fokain négy testet alakíthat ki. Ez a négy test szubsztanciákból áll, melyek fokozatosan finomabbak és finomabbak lesznek, egymásba hatolnak és négy független szervezetet alkotnak. Azért létezhet négy test, mert az emberi szervezet, azaz a fizikai test annyira összetett, hogy bizonyos körülmények között egy új, független szervezet nőhet benne, mely a fizikai testnél sokkal megfelelőbb és érzékenyebb eszköz a tudat tevékenységéhez.
Az első a fizikai test, a második az asztrál, a harmadik a mentális, a negyedik a szellemi vagy kauzális test. Lehet hallani a következő elnevezéseket is: az első test a kocsi (test), a második test a ló (érzelmek, vágyak), a harmadik a kocsis (gondolkodás) és a negyedik a mester (Én, tudatosság, akarat). Szinte minden tanítás megemlíti ezeket a testeket, de elfelejtették, vagy kihagyták a legfontosabb jellemvonását: az ember nem születik a finomabb testekkel, azok csak mesterségesen fejleszthetők ki, ami csak bizonyos kedvező külső és belső feltételek között lehetséges.
Az asztrál test nem nélkülözhetetlen az embernek. Nagy luxus ez, amire csak keveseknek van lehetősége. Az ember egészen jól élhet asztrál test nélkül is. A fizikai testben megvan minden funkció, ami az élethez szükséges. Az ember asztrál test nélkül is azt a benyomást keltheti, hogy nagyon intelligens, sőt spirituális ember, s nemcsak másokat, hanem önmagát is megtéveszti. Ez még inkább vonatkozik a következő két testre is.
A csak fizikai testet birtokló ember ill. magasabb testeket létrehozott ember között a különbség az, hogy az első esetben a fizikai test funkciói kormányozzák az összes többit, más szóval mindent a test kormányoz, melyet a külső befolyások kormányoznak.
Második esetben a kormányzás a felsőbb testekből ered.
A gépember a következőképpen működik

1. Külső befolyások nyomására működő automata.
2. Az automatizmus által létrehozott vágyak.
3. A vágyakból eredő gondolatok.
4. A vágyak által létrehozott számos ellentmondó akaratok.

Egyéb testet birtokló embernél a következő

1. Én, tudat, akarat.
2. A tudatnak és akaratnak engedelmes gondolati funkciók.
3. Intelligens gondolatoknak engedelmes vágyak és érzelmi erők.
4. Intelligenciának alávetett érzelemnek engedelmes test.

Az akarat hiányzik az átlagos mechanikus embernél. Neki csak vágyai vannak, és amit erős vagy gyenge akaratnak neveznek, az csak a többé-kevésbé tartós vágyainak, kívánságainak folytonossága.
Egy olyan embernél, aki a négy testet birtokolja, a fizikai test automatikussága a többi test befolyásától függ. Van egy egyedüli én, teljes, osztatlan és állandó.
Csak az ilyen akaratot lehet szabadnak nevezni, mert független a véletlentől, és nem lehet megváltoztatni, sem kívülről irányítani. A fizikai test adott, további három testet meg kell szerezni és rögzíteni. Csak az ilyen embert lehet a szó teljes értelmében Embernek nevezni. Ennek az embernek sok olyan tulajdonsága van, ami az átlagembernek nincs. Az egyik ilyen tulajdonság a halhatatlanság.
A halhatatlanság felé vezető általánosan ismert utakat három csoportra lehet osztani:

- a fakír útja
- a szerzetes útja
- a jógi útja.
G.I.Gurdjieff

Az oldal tetejére...

Fordul az égi fénykerék - A májusfa állítástól a nyári napfordulóig

A májusfa, mint arra Berze Nagy János is rámutatott, fontos jelkép volt a régi magyarok számára, hiszen arra utalt, hogy létezik a világnak egy közepe, középpontja. A világ közepe számos nép mítoszában megtalálható – például világ köldöke néven is – mégis, leginkább a keleti népeknél, így a magyaroknál is fenn maradt annak ismerete, hogy a májusfa a világfát, az életfát jelenítette meg. Ez a függőleges tengely összeköti a világ három szintjét: a felső világot (az istenek honát, a teremtő erők forrását), életünk színterét (a földi világot) és az alvilágot. Összeköti, és ezzel feltárul egy bejárható út is, amelyre magunkban kell rátalálnunk és fokról fokra – ágról-ágra – bejárnunk.

Az oldal tetejére...

Hagyd a zazent, hogy zazent üljön – interjú Yvon Bec Zen mesterrel

Mi a Zen lényege?

Ez egy olyan kérdés, amit 30 éve felteszek magamnak.

És a válasz?

A válasz… a standard válasz az, hogy a Zen a zazen. A zazen gyakorlása. De erre a kérdésre nincs válasz valójában.

Mi a zazen?

A zazen, az zazen. Nem tudsz róla semmit mondani. A zazen te vagy, mikor zazenben ülsz, és ezen kívül nincs semmi. A zazen a te saját tapasztalatod a zazenről. Nem lehet semmi más. Ülni kell, koncentrálni a tartásra, elengedni a gondolatokat, nem keresni semmit. Ültök a Buddha tartásában. Keresztbe tett lábbal. A fejtartás azért van így, hogy megállítsuk a mentális áramlatot. A kéztartást úgy hívják, hogy a Buddha pecsétje. A beszéd pedig: csend. Ami a tudati hozzáállást illeti, ez abból áll, hogy átadjuk magunkat a tartásnak, anélkül, hogy bármit keresnénk tudatosan. Anélkül, hogy bármit korlátoznánk a képzeletünkkel, vagy az emberi vágyainkkal. Az emberi vágyaink: a karmánk. Hogyha ebbe a dologba elkezdünk személyes szándékokat vagy vágyakat beletenni, akkor nem lépünk ki az élet és a halál körforgásából. Azok maradunk, akik vagyunk. És aztán csak hagyni a zazent zazent ülni. Ez a szabadság.

Ha ennyire egyszerű az egész, akkor miért szükséges a mester, miért kell ennyi embernek összeülni itt? Mindenki tudná gyakorolni ott, ahol éppen van.

Sok embernek van kérdése, és megkérdezik a mestert, aki pedig válaszol. S mivel erről csak a gyakorlásban beszélhetünk, mivel ez egy gyakorlat, ehhez kapcsolat kell – hogy fizikailag együtt legyünk. Buddha átadása személytől személyig való átadás. Egy fizikai személy találkozik egy fizikai személlyel. Nem intellektuális elképzelés ez. Felkelnek, zazent ülnek, esznek, dolgoznak – ez nem a konkrét életen kívüli valami. A Zen a Buddhák fizikai jelenlétének az aspektusa.

Ez az állapot miért található meg inkább egy meditációs ülésben, mint bármelyik pillanatban?

Meg lehet találni az élet bármelyik pillanatában, persze. De nehezebb. Már zazenben is nehéz elérni a tudat nyugalmát, milyen nehéz lehet ez a hétköznapi életben! A legtöbb ember számára sokkal nehezebb.

Ön miért pont a Zent választotta?

Nem én választottam a Zent, hanem a Zen választott engem. De ezek olyan kérdések, aminek nincs értelme. Nem tudhatjuk, hogy miért, nem lehet tudni. Lehet spekulálni rajta, de az sem való semmire, csak az egonkat erősíti.

De egyszer ezt a kérdést is fel kell tenni, nem?

Eredetileg taoizmussal akartam foglalkozni, filozófiai okok miatt. Taoista mestert kerestem, de Párizsban nem volt. Viszont egy könyvben olvastam, hogy a Zen és a Dao között vannak kapcsolatok. Aztán láttam, hogy van egy Zen mester Párizsban, és elmentem hozzá. Így léptem be Deshimaru mester dojójába. És persze teljesen más volt, mint amit elképzeltem. Nem tudtam, hogy le kell ülni keresztbe tett lábbal. Azt hittem, hogy megy majd a bla-bla-bla és filozófiával fogunk foglalkozni. Nem tudtam, hogy azt mondják majd: Először is ülj le és fogd be a szád! Aztán majd meglátjuk…

…ha már ülsz a zapun (párna), akkor már nincs mit keresni. Az már egy személyes tapasztalat a felébredésről. Tapasztalod, hogy hogyan éled az életedet felébredett állapotban. Ez nem valami standard dolog. Mondhatjuk, hogy standard, hogy mindenkinek ugyanaz, de közben meg mindenkinek más is. Hogyha azt mondanánk, hogy mindenkinek ugyanaz, akkor a valóság fele leesne a földre. Hogyha azt mondanánk, hogy mindenkinek más, akkor a dolognak a fele szintén kívül maradna. Ezért mondjuk úgy, hogy az ellentétek egybeesése. De ezt elmondhatjuk minden autentikus útról. A zazent én úgy hívom, hogy az igazság vektora. Beszállsz egy autóba, és az az autó a jó helyre visz el téged. Nem visz rossz irányba. Felszállsz a járműre – már csak azért is, mert épp így hívják: jármű (nevet).
Az igazság, a felébredés felé akarsz menni. A Jó irányba. Akkor leülsz Buddha tartásába és nincs kétség. Nem tévedsz. Ez a jó irány. Kérdés elintézve. Azt csinálsz, amit akarsz. De csak addig, amíg folytatod ezt a gyakorlást, úgy, ahogy kell. Az Igazság Járműve. És ez minden egyes embernek az igazsága. Nem tévedhetsz. Biztos vagy benne, hogy jó irányba mész. Nem kell félni többet. Én így élem ezt meg. Megértettem, hogy igen, ez a jó irány. Azért utána az életben lehet, hogy érnek kellemetlenségek, meg gondok, de ha folytatod, akkor biztos, hogy jó irányba mész. Ezért hívják ezt úgy is, hogy a hajó, ami lehetővé teszi, hogy átkelj a halál és az élet óceánján. Tehát ahelyett, hogy úsznál és fulladoznál, van egy hajód, ami elvisz. Nem csak hogy a túlsó partra, hiszen navigálhatsz, amerre akarsz – viszont biztos nem fogsz megfulladni. Sőt még késleltetheted a megérkezést, amennyire akarod. Van, aki egyből a nirvánába akar menni, de van olyan, aki előtte még szórakozni akar egy kicsit. Miért ne nyaralnék kicsit a tengerparton? Van, aki szeret úszni, ha utána felszállhat megint a hajóra. A hajó ott van.

Ha az ember már fenn van a hajón, és nem siet a nirvánába, mit lehet tenni?

Türelmesnek kell lennie.

Mit mond a Zen a vágyakról?

A vágyak azok, amik. Nem arról van szó, hogy elvágjuk, mint a Kis Járműben, hanem arról, hogy ne ragaszkodjunk hozzájuk. Elengedni. Használni, mikor szükséges. A Bódhiszattva azért él, hogy megmentse a lényeket. Ráadásul gyakorol. A gyakorlás bölcsességet hoz. A vágyakat is arra használjuk, amikor szükséges, hogy megmentsük a lényeket. Nem kell őket elvágni, és nem kell ragaszkodnunk hozzájuk. Ez már önmagában nem könnyű. A lényeg, hogy gyakoroljunk, hogy elkezdjünk megnyílni a Dharma valóságára, s hogy átalakítsuk a tudatunkat. Ennek megszámlálhatatlan aspektusa van, melyek mind benne foglaltatnak egy egyszerű gyakorlásban. Egyszerűen arról van szó, hogy megértsük a saját gyakorlásunkat, megértsük, mi a zazen. És ezzel visszatérünk az első kérdéshez.

Kérem, mondjon néhány szót Deshimaru mester missziójáról!

Láttam az újság hátulján Deshimaru mester idézetét. Ő nagyon sajátos módon tanította a zent. Nyugatra alkalmazott Zent tanított, hogy ne legyen túl sok forma, rituálé, hogy a lényeg maradjon meg. Nincsenek kolostorok, hivatásos szerzetesek. Tényleg a lényegre törő, amit mindenki gyakorolhat. Ezt fontos tudni Deshimaru mesterről, nem volt akárki. Nem egy szokványos japán Zen-pap volt. Olyan emberi dimenziója volt, ami rendkívüli, és ráadásul egyedül csinálta az egészet. Teljesen más látásmódja volt. Bódhiszattva-látásmódja, ahogy mondani szokás. Nagyon magas szintű Bódhiszattva-látásmódja. Amikor a Bódhiszattvák tíz földjéről beszélünk, egész biztos, hogy ő a nyolcadik, kilencedik földön volt.

Miben nyilvánult meg a tevékenysége?

Ő hozta el a Zen gyakorlását Európába. Ezért hívjuk úgy, hogy az első nyugati pátriárka. Bódhidarma elvitte a Zent Indiából Kínába, Dógen elvitte Kínából Japánba, és Deshimaru mester elhozta a Zent Japánból Európába. Ő ilyen szinten volt. Az Egyesült Államokban volt már előtte is Zen, de ami minket illet, Deshimaru mesterről beszélhetünk. Utána jött Zeisler mester, aki az ő első tanítványa volt, magyar ember. A musotoku-gyakorlás az ő révén jött el Magyarországra, Romániába, Horvátországba, de mindenekelőtt ide, Magyarországra.

Ez a magyarországi tehát annak az irányzatnak a folytatása, ami Európába átjött?

Igen, ez itt Deshimaru mester vonala. Most Magyarországra is az egész világból érkeznek a hagyományok Kínából, Koreából, mindenhonnan. Nyitott a piac. Ami Japánban kétszáz év alatt zajlott le, az itt húsz év alatt. A karmikus felgyorsulás, az Internet, a globalizáció miatt a dolgok sokkal gyorsabban zajlanak. Például Dógen, mikor megérkezett Kínából Japánba, megalapította a Zent, úgy, ahogy mi gyakoroljuk. Ketten, hárman voltak egy generáció alatt. Aztán a kínaiak megneszelték, hogy Japánban van már valami, és ők is gyorsan mind odamentek. Most itt is ugyanez van. Ez van. Ami nem fogja megkönnyíteni a dolgokat, mert az emberek nem fogják tudni, hogy hogyan válasszanak. Látni kell, hogy az embereknek kell egy alapgyakorlás. Megérteni a buddhizmust, a taoizmust, az nem egyéni dolog. Nem egy ember érti meg a dolgot, ha gyakorlati szinten zajlik és nem intellektuális szinten. Ahhoz kell egy alap. És az alap a meditáció kell, legyen. Kezdetben nem kell túl bonyolult dolgokba belemenni, hogy az emberek elkezdjenek gyakorolni. Nekem az volt az eszmém, mikor tíz éve megérkeztem, hogy tíz év múlva mindenki tudja, ismeri majd a zazen tartást. Hogy kell ülni, behúzni az állat, elengedni a dolgokat – hogy mindenki tudja, hogy ez létezik. Fontos, hogy ez természetessé váljon. Ne legyenek már ilyen kérdések, mint ez, amit hallottam, hogy „jó a keresztbe tett láb, az a keletieknek való, de az európaiaknak nem jó.” Tíz éve gyakran lehetett ilyeneket hallani az előadásokon. Most már nem. Ilyenekről már nem beszélünk. Legalább, ha zazent gyakorolsz, nem mondják rá az emberek, hogy ez szekta. Ez már óriási fejlődés. Azt mondják, hogy ez végül is normális dolog, leülni és lélegezni. Ez igazi fejlődés mindenki számára. Nem arról van szó, hogy egy, két, három ember elmegy Japánba, nagy szerzetessé válnak, aztán visszajönnek ide. És akkor mi van? (kuncog) Annyi teendőjük van csak, hogy visszamenjenek Japánba. Ez a fejlődés nemzedékeken át fog tartani. Itt van a buddhizmus, konfucianizmus, taoizmus. Honnan tudhatnánk, hogy mi az? Hatezer éve foglalkoznak ezzel. Hatezer éve… Két, három év után nem lehet képünk arról, hogy mi az. Ez egy kollektív munka. Kollektív tudat – erről van szó. Különben nagyon korlátolt volna. Az alappal kell kezdeni. Valami nagyon egyszerűvel. Olyasmivel, amivel mindenki egyetért. Nem kell valami sajátos dologban hinni. Egyszerűen le kell ülni és lélegezni. Még annyit sem kérünk, hogy higgyetek Buddhában. Üljetek le, húzzátok be az állatokat, lélegezzetek, engedjétek el a gondolatokat. Nincs szükség bonyolult vizualizációkra, nem kell japánul beszélni, feladni a vallásunkat. Elég leülni. Aztán meglátjátok, hogy mi a teendőtök. Csak vissza kell vezetni az embereket a belső tekintethez, ami univerzális, egyébként. Aztán az emberek lehet, hogy visszatérnek a saját hagyományos vallásukhoz, a kereszténységhez. A fiam keresztanyja, aki Zen mester, visszatért a katolikus egyházhoz. És nem ő az egyedüli. De ami fontos, az a gyakorlás. Lehetőséget kell nekik adni, hogy gyakoroljanak. Nem kell ebből valami egzotikus és megközelíthetetlenül nehéz, elérhetetlen dolgot csinálni.

A fő hangsúlyt szerintem a gyakorlás lehetőségére kell fektetni. A zenről ma már mindenki tud. Rengeteg a könyv és ott az internet is. De ha egy könyvet elolvastatok erről, akkor az összest elolvastátok. Mind ugyanazt mondja. Ha valami újat szeretnél találni, sokat kell keresni. A gyakorlás a fontos. A praktikus oldal. Elhozni az embereket, hogy gyakoroljanak. Értékesebb, mint a több száz előadás, amit tartottam. Fontos, hogy az emberek azonosulhassanak az értékes dolgokkal, és ne maradjanak meg az általánosságoknál.

Adna néhány tanácsot a további munkánkhoz?

Jó, hogy van az alapítványotok. Csak tudnotok kell, mit akartok csinálni. Nem kell egyszerre túl sok irányba elmenni. Nem szabad szétszórni az erőket, ez a lényeg. Deshimaru mester például azt mondta, hogy egy dolgot kell csinálni a halálig. Amint van egy autentikus út, annak el kell menni a végéig. A halálig. Nem kell kitérő utakat tenni, szórakozásképpen. Mindazt, ami nem az út, amit választottál, ki kell dobni. Ez minden útra érvényes. Ha találtál egy tibeti gurut, akkor nem kell dojóba járni, hanem halálig kell követni a tibeti gurut. Ha van egy taoista mestered, akkor kövesd őt, és ne menj el egy buddhistához. Ha zazent gyakorolsz, nem kell elmenni a dalai lámához. Folytasd a Zent, és kész. Az emberek mindig azt hiszik, hogy van valami más, amit máshol találnak meg. Ezt nagyon-nagyon nehéz megértetni az emberekkel: egy dolgot a halálig folytatni.
Nagyon kevesen tudják ezt megcsinálni. Főleg, ha van egy egyetem, és aki oda jár, annak ki kell tanulni ezt is, azt is. Tavaly két Zen mester volt itt, akik átadták nekem a Dharma átadását. Ez különösen fontos dolog, mert ezáltal az ember Zen mesterré válik. Nem sokkal utána valaki azt mondta, hogy jön a dalai láma, és Kalacsakra beavatást ad, menj el te is. Mondom: miért mennék el? Épp most kaptam meg a Dharma-átadást. Mondtam neki, hogy a dalai láma kísértést jelent számomra. Az ördög Buddha-formát ölt. Ezt hívják ürességnek többek között, hogy nincs olyan, hogy az ördög, vagy a Buddha. Az ördög felveheti Buddha formáját és a Buddha az ördögét. Egyik embernek a dalai láma a Buddha lesz, a másiknak pedig a démon.

Varga István

Az oldal tetejére...

Hologram a való világ?

Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot.

A párizsi egyetemen 1982-ben különleges kísérletre került sor. Az Alain Aspect fizikus vezette kutatócsoport egyes vélemények szerint a 20. század egyik legfontosabb megfigyelését tette. Az eredményekről nem tudósított a média, és Alain Aspect nevéről is csak azok hallhattak, akik folyamatosan bújják a tudományos szaklapokat. Mégis vannak, akik szerint az adott felfedezés felfordíthatja a tudományt.
A francia kutatócsoport felfedezte, hogy bizonyos körülmények között a szubatomi részecskék, például az elektronok, képesek egymás között az azonnali kommunikációra, függetlenül a közöttük húzódó távolságtól. Így nem számít, hogy 3 méterre vagy 10 milliárd kilométerre vannak-e egymástól.

Tudnak egymásról
A jelek szerint valahogyan mindegyik részecske tudja, hogy mit csinál a másik. A probléma ezzel csak az, hogy ellentmond Einstein azon tézisének, miszerint semmilyen információ nem haladhat a fénysebességnél gyorsabban.
Mivel a fénysebességnél gyorsabb haladás egyet jelent az időkorlát áttörésével, a megdöbbentő kilátások arra indítottak néhány fizikust, hogy megkíséreljék megmagyarázni, mi állhat valójában az Aspect-féle megfigyelések hátterében.
Másokat viszont az eredmények ennél is radikálisabb kísérletek elvégzésére ösztönözték. David Bohm, az University of London fizikusa például arra jutott, hogy Alain Aspect eredményei közvetve az objektív valóság cáfolatát jelentik. Tehát az univerzum kézzelfogható szilárd formája csupán látszólagos, a mindenki által megélt valóság gigantikus hologram.

Darabokban az egész
Bohm megdöbbentő következtetésének megértéséhez tudni kell, mi is valójában a hologram. Ezeket a három dimenziós fényképeket lézer segítségével készítik. A megörökítendő tárgyat először lézersugárral pásztázzák. Egy második sugár fénye a visszaverődő mintával interferenciát hoz létre, és ezt a mintát örökítik meg a filmen. Előhíváskor a film csupán fényes és sötét vonalak kavalkádja, de ha lézerfénnyel világítják meg, megjelenik az eredeti tárgy három dimenziós képe.
A hologramok viszont nem csak a háromdimenziós kép miatt különlegesek. Ha egy rózsa hologramját félbevágják és lézerrel világítják meg, a mindkét fél darab a teljes képet tartalmazza, bár kisebb méretben. Ha a darabokat tovább apírtják, minden kis darab az eredeti egész képet tartalmazza. A hagyományos fényképekkel ellentétben a hologram minden szelete az eredeti információ egészét tartalmazza.
A "teljes egész a részletekben" megközelítéssel teljesen új utak nyílnak a természettudományok előtt. A nyugati világ tudósai mindig is hajlottak arra, hogy a fizikai jelenségek megértéséhez, legyen az béka vagy atom, a szétdaraboláson és a részletek tanulmányozásán keresztül vezet az út.
A hologram viszont megmutatja, hogy a világban néhány esetben téves lehet ez a megközelítés. A holografikus struktúrák szétdarabolása nem az építőkövekhez, hanem kisebb egészekhez vezet. Ennek fényében Bohm más utat javasolt az Aspect-féle felfedezés értelmezéséhez.

Hal az akváriumban
Bohm szerint a szubatomi részecskék nem azért képesek egymással kapcsolatban maradni, függetlenül a távolságtól, mert valami titokzatos jel áramlik közöttük. Ehelyett a szétválasztottságuk nem más, mint a megfigyelőt becsapó illúzió.
A kutató érvelése szerint a valóság valamely mélyebb rétegében ezek a részecskék nem különálló egységek, hanem egy alapvető egész kiterjesztései. A jobb megértés érdekében Bohm a következő példát vezeti elő. Képzeljünk el egy akváriumot, amelyben egy hal úszkál.
Az akváriumot nem láthatjuk közvetlenül, és a benne szereplő világról is csak tévékamerák révén értesülünk. Az egyik kamera az akvárium elejét veszi, a másik az oldalát. A megfigyelő a két monitor képét figyelve azt gondolhatja, hogy a két hal külön-külön létezik, majd a halakat tovább figyelve felfedezi, hogy valami kapcsolat van közöttük.
Amikor az egyik hal elfordul, a másik ugyanabban a pillanatban hasonló fordulót végez. Ugyanígy amikor az egyiknek az eleje látszik, a másik mindig az oldalát mutatja. Ha a teljes összeállítás továbbra is rejtve marad a megfigyelő előtt, az nyugodtan feltételezheti, hogy a halak valahogy összebeszélnek, ezért mozognak egyszerre.

Mélyebb a valóság
Bohm szerint a szubatomi részecskékkel pontosan ez történik az Aspect-féle kísérletben. A látszólagos fénynél is gyorsabb kommunikáció valójában arról árulkodik, hogy a valóságnak a kézzel foghatónál mélyebb rétegei is léteznek. A szemmel nem látható komplex dimenziókat ugyanúgy nem érzékeljük, mint a megfigyelő a halat körülvevő akváriumot.
A részecskéket azért látjuk egymástól elválasztva, mert csak a valóság egy szeletét érzékeljük. Az ilyen részecskék nem különállóak, hanem részei a mélyebben meghúzódó egésznek, amely holografikus oszthatatlanként viselkedik. És mivel a fizikai valóságban mindent ez épít fel, az univerzum is csak egy illúzió.
A világegyetetemnek ezen fantomszerű viselkedés mellett más megdöbbentő tulajdonságai is lehetnek. Ha a szubatomi részecskék csak látszólag szétválaszthatóak, az annyit is tesz, hogy a valóság mélyebb szintjein a teljes világegyetem összefügg. Az emberi agyban meghúzódó szénatom elektronjai kapcsolatban állnak a Nap vagy tetszőleges távoli csillag felszínén lévő hidrogénatomok protonjaival.

Az oldal tetejére...