A mahájána a buddhizmus egy irányzata, a hinajána mellett a vallás legjelentősebb áramlata. A mahájána („nagy jármű”) a i. e. I. század környékén alakult ki a hinajána („kis jármű”) irányzatból. Elsősorban népvallás volt, melynek köszönhetően a buddhizmus a társadalom alsóbb rétegeiben is elterjedhetett.
A mahájána és a hinajána egyaránt a történelmi Sákjamuni Buddha (Buddha) tanaiban gyökerezik, mégis több szempontból különböznek egymástól. Míg a hinajána az egyéni megváltásra törekszik, a mahájána követői azért akarják a megváltást elnyerni, hogy azt a többi élőlény javára fordíthassák. Ez a gondolat a mahájána példaképében, az irgalmasságáról híres bódhiszattvában testesül meg.
A mahájána a hinajánából származik. Tanításának legfontosabb elemei a következők: Buddha transzcendens természetének megértése, a bódhiszattva példája és az üresség (ku) fogalma. A hinajánától eltérően a mahájána nem fektet különösebb hangsúlyt a szerzetesi életmódra. A Nirvánát bárki elérheti, hiszen a bejutás nem csak saját erőnkön (jiriki) múlik, hanem – a hinajána gondolatától eltérően – Buddha és a bódhiszattvák segítségére (tariki) is számíthatunk. A nirvána elsődleges jelentése itt a tudatra ébredés, a megszabadulás (szatori) és az Abszolúttal (transzcendens) való egyesülés. Ez a minden élőlényben benne rejlő Buddha-természet tulajdonképpen fontosabb magánál Buddhánál.
A mahájána számos különböző iskolája révén Ázsia nagy részén elterjedt. Az egyik legismertebb iskola a chan (jap. zen). A mahájána tanításait a mahájána szútrák és a sasztrák foglalják össze.