A qigong kifejezés a qi erősítésére és irányítására irányuló gyakorlatokra vonatkozik. Régebben yangxingnak (táplálni az életelvet) nevezték a gyakorlatokat, és yangshengre (táplálni a testet), ill. yangshenre (táplálni a szellemet) osztották.

Qigong története
A qigong és a quanfa
Qigong és a filozófia
A qigong alapjai
A qigong nem sport
A qigong alkalmazási területei

Qigong története

A qigong gyakorlatok alapja ősidők óta a légzés (légzésterápia és tunapai), összekötve az életpontokat stimuláló testgimnasztikával (daoyin) és egy életen át tartó, szigorú diétával (changming). A qigong gyakorlatok szoros kapcsolatban állnak a kínai orvoslással (anmo) is. Már az időszámítás kezdetén elkezdték a kínai orvosok (Hua Tuo) bevonni a Daodejing és a Yi Jing taoista elképzeléseit a terápiás gyakorlatba. Ehhez kifejlesztettek egy sor gimnasztikai gyakorlatot, amelyek a légzést kísérték és a qi áramlásának szabályozásán keresztül az egészséget hivatottak elősegíteni. Ezekből keletkeztek később a testfunkciók és a szellem szabályozására szolgáló meditatív gyakorlatok, terápiás mozgásgyakorlatok, szexuális praktikák és az önmasszázs. Hogy ezen gyakorlatok némelyike a harcművészetben mikor kezdett átalakulni daóvá, pontosan nem lehet megállapítani.
„Mivel a taoisták és a buddhisták nem hisznek egy személyes teremtő istenben, nem is törekszenek az istennel való egyesülésre. Ők abból indulnak ki, hogy minden lény alapvetően elválaszthatatlan a lét ős-okától (és ezért nem is kell azzal egyesülniük), amelytől az ember csak hamis felfogása miatt érzi magát elválasztva. Ebből a hamis felfogásból következik az a szükségszerűség, amit a taoisták az eredethez való visszatérésnek, a buddhisták pedig megvilágosodásnak neveznek – egy olyan transzcendentális megtapasztalás, amely összetöri az ego vakításának béklyóit. Ezt a megtapasztalást a lelkesülés és egy addig soha sem sejtett szabadság érzése kíséri. Ez nem abban rejlik, hogy elérjük a lét okával való egyesülést, mert ez az egység sosem szakadt meg, hanem ezen egység örömteli észlelésében, amelyre oly sokáig vakok voltunk.”
Blofeld

A Han-dinasztia előtt (i.e. 206 előtt)

A qigong koncepciói és filozófiai alapjai, mint ahogy a yin/yang, a wuxing (Öt Elem tana) és a qi elmélete is ezekben az időkben keletkeztek, és a Yi Jingben jegyezték fel őket. Ezzel egyidőben született meg a sancai, a három őserő teóriája: az Ég (tian), a Föld (di) és az Ember (ren). A három egymás közötti viszonyának kutatása a qigong egyik fő aspektusa. A kínai orvoslás alapkövét a Huangdi Neijinggel (Sárga Császár Belgyógyászati könyve) fektették le. Már Lao Zi említést tesz a Daodejingben a légzéstechnikákról és a qigongról. Azt írja, hogy csak akkor lehet elnyerni az egészséget, ha „a qit koncentráljuk és a lágyságot elérjük”. Az i.e. 4. századból fennmaradtak olyan bronztárgyak illetve egy nefritkő, amelyeken qigong technikákat írtak le. i.e. 300 környékén, Nan hua jing című könyvében, a taoista filozófus Zhuang Zi leírja az egészség és a légzés közötti szoros kapcsolatot.

Han-dinasztia (i.e. 206 - i.sz. 220)

Ebből az időszakból származik az a híres selyemkép a Mawangdui sírból (kb. i.e. 169), amelyet 1973-ban találtak meg. Negyvennégy alakot, huszonkét férfit és huszonkét nőt mutat, különböző qigong gyakorlat közben. Valamivel később Hua Tuo (141-203) létrehozta „az öt állat játékát” (wuqinxi). Bian Que, a híres orvos könyvében leírja az egészség és a qi áramlásának javítására szolgáló nanjing qigongot. Ebben az orvosi irányzat erősen kidomborodik. A taoisták és a konfuciánusok azonban nem tisztán vallási célokra használták a gyakorlatokat. Minden gyakorlatnak azaz értelme, hogy leírják a természet útját (Dao).

Jin-dinasztia (265 - 419)

Egy Ge Hong nevű orvos, művében a qigongot a betegségek megelőzésére és a test harmonizálására szolgáló „szükség esetére való rendelkezésként” írja le. A buddhizmus Kínába érkezik, felveszi a qigong elképzeléseit és buddhista, valamint indiai tradíciókkal gazdagítja azt. A legtöbb buddhista és taoista iskolában tanítják és gyakorolják a qigongot. Az értelme itt már nem tisztán orvosi, hanem általa törekszenek a megvilágosodásra, és így misztikus gyógyító gyakorlattá válik. A qigong átalakul mentális gyakorlattá, és hatással van a testre, a szellemre és a lélekre egyaránt. Néhány buddhista olyan qigongot fejleszt ki, amely állítólag megszabadítja az embert a reinkarnáció állandó körforgásából. A qi és az ember egészségének elméletét folyamatosan bővítik és kutatják.

Sui-dinasztia (581 - 618)

Az orvos Chao Yuan Fang (550-630) „Értekezések a betegségek eredetéről és lefolyásáról” című könyvében 213 qigong gyakorlatot mutat be terápiás célból. Bódhidharma eléri Kínát és létrehozza a chan-buddhizmust. A buddhista és taoista qigong erősen keveredik egymással, ma már nem választhatók külön. Damo létrehozza a Yijinjinget és a Xhisuijinget, továbbá lefekteti a Shaolin iskola (quanfa és Shaolin-kolostor) harci qigongjának alapkövét. A gyakorlatok testi és szellemi erőt hoznak létre, egészséget, harmóniát és hosszú életet teremtenek. A tibeti gyakorlatok modernné válnak.

Tang-dinasztia (618 - 907)

A taoista Shangqing iskola 12. pátriárkája, Sima Cheng Zhen (647-735) megjelenteti „A qi felvételének lényegi jelentősége” című filozófiai művét, amely számtalan qigong gyakorlatot tartalmaz. A „szent/gyógyító hangok” (liuzijing) jelentősen elterjed, az önmasszázst pedig folyamatosan bővítik.

Song-dinasztia (960 - 1279)

Első ízben használják a qigong kifejezést, ez váltja le a daoyin fogalmat. A Shaolin rendszer folyamatosan egyre több qigong gyakorlatot épít be a technikákba és végül teljesen a régi qigong rendszerre építi fel saját harcművészetét. Yue Fei tábornok, akit szintén a Shaolin-kolostorban képeztek ki, maga is kifejleszt egy saját qigong rendszert, a baduanjint. A tizenkét energiacsatorna (jingluo) és a tizenkét szerv (zangfu) elméletét részletesen először Wang Wei Yi írja le egyik könyvében, a qigongot pedig tudományos aspektussal gazdagítja.

Ming-dinasztia (1368 - 1644)

A XVI. században nagyon népszerűvé válik a qigong orvosi irányzata. Ebben az időszakban három legfontosabb képviselője: Yang Ji Zhou (1522-1620), Chen Ji Ru (1558-1693) és Cao Yuan Bai (kb. 1550).
Qing-dinasztia az ópiumháborúig (1644 - 1840)

A qigong fogalma egész Kínában megszilárdul, a daoyint nem használják. A qigong még mindig nagyon közkedvelt, a gyakorlatok és különböző stílusok széles skálája bontakozik ki. Mindenek előtt az indiai és tibeti gyakorlatok számítanak modernnek, a harcművészetek széles körben terjednek. A qigong a harcművészetek állandó elemévé válik, a harci qigongot és a harcművészeti qigongot tovább fejlesztik. Az orvosi qigong nagyon népszerű, melyet gyakran alkalmaznak.

Qing-dinasztia a forradalomig (1840 - 1911)

1822-től a hagyományos kínai orvoslás egyre kevésbé közkedvelt, háttérbe szorítja a modern nyugati orvostudomány. Ezzel együtt a qigong iránti érdeklődés is gyengül.

Köztársaság (1911 - 1949)

A qigong majdnem teljesen feledésbe merül, és idejétmúltnak tekintik annak a bűvöletnek a hatására, amely minden nyugati kultúrkörből Kínára irányul. A 30-as évektől azonban ismét azon fáradoznak, hogy a qigongot elterjesszék.

1949-től napjainkig

Az 50-es évek óta a kínai orvoslást a nyugatival egyenrangúként gyakorolják. Növekszik a qigong iránti érdeklődés és több mint 50 millió ember gyakorolja a qigongot minden reggel. Ma már alig léteznek titkos stílusok, többnyire nyilvánosan oktatják a gyakorlatokat. Időközben többen is arra törekednek, hogy a qigongot a nyugati orvostudomány eszközeivel vizsgálják és értékeljék ki.
Az 50-es években a qigongot újra feldolgozták. Ehhez nagyban hozzájárult a qigong terápiájának nagy sikere a traumát szenvedett katonák esetében. 1956-ban Beidaiheben Liu Gui Zhen létrehozta az első qigong klinikát. Ez a mai napig döntően befolyásolja a qigong orvosi fejlődését. A kulturális forradalom idején (1966-1976) a qigongot betiltották, sok qigong oktatót elüldöztek, és sokan külföldre menekültek. Az egyetlen kivételt Guo Lin qigongja (Guo Lin qigong) képezte. Miután Lin Zhong Pen professzor 1979-ben bemutatta a qigong hatásosságát, újra megengedték, sőt támogatták is alkalmazását. Elterjesztése érdekében létrejött a „Kínai Intézet a Qi Kutatására”, valamint a Lin Zhong Pen vezette Továbbképző Intézet Haladó Qigong Tanulmányok Számára. Azóta a qigong jelentősen elterjedt és nem csak Kínában, hanem a világ majdnem minden országában gyakorolják. Különösen az orvosi irányzatban végeznek napjainkban sok kutatást és fejlesztéseket.

Az oldal tetejére...

A qigong és a quanfa

A qigong különböző módszerei, mint a légzőgyakorlat, a gyógyító gimnasztika, a pszichotréning és a meditáció, nem a quanfa összességét alkotják, hanem előkészítő alapok. Még nem tartalmaznak harci eljárásokat, az elme reakcióképességének magas állapotba helyezésére szolgálnak. A qigong gyakorlatmódszerei évezredek óta önmagukban, zárt rendszerként léteznek. Sok ember ma is azt gyakorolja, hogy a taoista filozófiának megfelelően erősítse szellemét, stabilizálja egészségét, erősítse testét, gyűjtse össze és irányítsa energiáját (qi).
A qigong régi művészetét évezredeken keresztül főként szájhagyomány útján adták tovább. A központok, amelyekben ezekkel a gyakorlatokkal figyelemre méltó képességek elérésére törekedtek, taoista és buddhista kolostorok, illetve más ezoterikus szekták és elszigetelt quanfa iskolák voltak. A qigong a régi Kínában népi kultusszá vált, ugyanis meg voltak győződve arról, hogy a qi uralma nélkül teljesen lehetetlen helytállni a hétköznapi életben. Emellett szoros kapcsolatban állt más művészetekkel, mint a festészettel és a kalligráfiával, ahol a qigongot a gyakorlók a Daóval való egység megtapasztalására, és így a tisztaság és természetesség elnyerésére használtak annak érdekében, hogy műalkotást teremtsenek.
Ma a qigongnak sok rendszere létezik, amelyek közül néhány közvetlen kapcsolatban áll a harcművészetekkel (yinggong). A qigong gyakorlatainak sokfélesége miatt, módszereit több csoportra lehet osztani.
· Neigong (belső gyakorlatok): ezek a stílusok mindenekelőtt a qi belső mozgását hangsúlyozzák, annak gyűjtését és átalakítását. A testi mozgásokat ezért erő nélkül hajtják végre, a mozdulatok többnyire lágyak és folyékonyak. A qit először a belsőben fejlesztik, és azután vezetik végig az egész testben.
· Waigong (külső gyakorlatok): ezek a testi aspektust hangsúlyozzák, mindenekelőtt az izmokat építik, illetve általános erősítő hatásúak. A qit először a mozgás által fejlesztik, és csak ezután vezetik a test mélyére.
· Jinggong (nyugalmi gyakorlatok): ezt a megnevezést használják a testileg passzív gyakorlatokra. Ezeket fekve, ülve vagy állva végzik és a test tökéletes ellazulását, a légzés szabályozását és a szellem befelé fordulását célozzák meg.
· Donggong (mozgásos gyakorlatok): ez a testileg aktív gyakorlatok megnevezése. Olyan mozgássorozatokból állnak, amelyek által a tudat és a légzés összehangolására törekszenek a test mozgásaival annak érdekében, hogy elérjék a qi irányítását.
· Yinggong annak a qigongnak a neve, amelyet a harcművészetek hívei gyakorolnak keményítés és erőfejlesztés céljából. Ezek a gyakorlatok gyakran természetfeletti teljesítményekre tesznek képessé.
· A filozófiai háttér és a gyakorlat célkitűzése szerint a qigong további felosztásai is lehetségesek. A legjelentősebb elméleti irányzatoknak megvannak a maguk sajátosságai és speciális technikái.
Megkülönböztetjük a Rujiat, a konfuciánus iskolát, a Daojiat, a taoista iskolát és a Fojiat, a buddhista iskolát. Továbbá megkülönböztethetjük még a Yijiat is, az orvosi irányzatot, amely a qigongot csak az egészség ápolásának aspektusából végzi, valamint a Wujiat, a harcművészetek iskoláját, amely a harci erő emelésének aspektusát helyezi előtérbe.
· Aszerint, hogy a qigong mely tartalma kerül előtérbe, a következő megkülönböztetést végezhetjük el: a Jingzuopai, a „csend iskolája” a belső munkát, különösen a meditációt emeli ki. A Tunapai, a „tudatos lélegzés iskolája“ előszeretettel dolgozik légzéstechnikákkal és légzésirányítással. A Liandanpai, a „belső alkímia iskolája“ elsősorban a qi irányítására összpontosít.

Az oldal tetejére...

Qigong és a filozófia

Alapjában véve a qigong minden formája egy közös eredetre vezethető vissza, amely a világ kínai felfogásában (Dao és yin-yang), és az ember világban betöltött szerepében található meg. Ebben az átfogó koncepcióban döntő a kínaiak azon elképzelése, miszerint az univerzális erő (qi) egy része gyakorlatokkal önmagunkban feléleszthető.
Azt feltételezik, hogy minden ember része az univerzális hatóerőnek (Dao), és hogy az ezzel való kapcsolat, a természeti törvények saját magatartásban történő megvalósításában rejlik. Ennek a magatartásnak a gyakorlására épül minden kínai filozófia. A taoista qigong gyakorlatok a dao önmagunkban történő megvalósítását célozzák meg, vagyis egy belső (neigong) vagy egy külső (waigong) gyakorlatban a természetet utánozzák. A makrokozmosz tükröződik a mikrokozmoszban.
Ezen erő emberben való kifejlesztésének és irányításának útjai az idők folyamán különbözőek voltak. Azonban az alapja mindegyiknek a légzés volt, amelyről már ősidők óta tudták, hogy intenzív kapcsolatot tart fenn a belső tudatszerkezetekkel. Csak később fedezték fel, hogy a légzés által lehetővé válik az emberben jelenlévő energia (qi) befolyásolása, és gyakorlatok egész sora született, amelyek ezen energia fejlesztésére törekedtek. Tágabb értelemben a kínai harcművészetek is a qigong mozgásgyakorlataihoz tartoznak.

Az oldal tetejére...

A qigong alapjai

Bármilyen különbözőek is lehetnek a qigong stílusai, mindegyikük a szabályozás alapjaira épül. A gyakorló különböző területeit egymás után harmonizálják, majd összhangba hozzák egymással. Az aspektusok mindegyike hatással van az összes többire, így tehát egy minden területre kiterjedő szabályozást kell foganatosítani.
· Tiao Sheng (szabályozni a testet): a helyes, laza testtartás nagy szerepet játszik a meridiánok és pontok megnyitásában, hogy a qi akadálytalanul áramolhasson. A tartás így tehát a hatásos qigong előfeltétele.
· Tiao Xi (szabályozni a légzést): a légzés nagy szerepet játszik az elhasznált qi újjal történő kicserélésében, és ezért az új energia fontos szállítója.
· Tiao Shen (szabályozni az elmét): a szellemi nyugalom és az érzelmi közép nagy jelentőségűek a jó gyakorlat szempontjából. Ezeket a légzés, a tartás, a mozgás és a meditáció kombinálásával érik el.
· Tiao Qi (szabályozni a qit): az előző elvek révén jön létre annak előfeltétele, hogy a qit tudatosan irányítsuk és bizonyos területeken összegyűjtsük.
Ebben a folyamatban bizonyos pontok fontos kulcsszerepet játszanak: a yintang, a baihui, a laogong, a yongquan, a qihai és a mingmen. A qivel végzett munka alapjai olyan gyakorlatok, amelyek erősítik a dantiant.

Az oldal tetejére...

A qigong nem sport

Nyugaton a qigongot gyakran összekeverik a sportról alkotott elképzeléssel. Létezik azonban néhány olyan lényeges pont, amelyek megkülönböztetik a qigongot a sporttól. Minden régi qigong gyakorlat a hagyományos kínai orvoslás felismerésein alapszik. Ezeket a gyakorlatokat az egészség ápolására, a légzés szabályozására és a normális öregedési jelenségek megakadályozására szánták. A testi gyakorlás mellett minden stílusban egy spirituális fejlődésre is törekednek, amely pszichológiai és morális szempontból iskolázza az embert. A qigong egy életfilozófia. A legnagyobb különbség a sporttal szemben azonban a gyakorlatok energetikai struktúrája, amelyet a versenyre vonatkozó, társadalomfüggő kulturális tudatunkkal ebben a formában csak nehezen érthetünk meg.

Az oldal tetejére...

A qigong alkalmazási területei

allergiák, arthritis (primér-krónikus polyarthritis), asthma bronchiale, magas vérnyomás, bronchitis, colitis ulcerosa, periferiális vérkeringési zavarok, megfázás, glaukóma, aranyér, húgyhólyaggyulladás, krónikus hepatitis, funkcionális és rheumatikus szívmegbetegedések, koronális elégtelenség (a szívkoszorúér megbetegedése), hallási zavarok, tinitus, erős izzadás (hyperhydrosis), isiász (krónikus hátfájás), immungyengeség, klimax panaszok (változó kor), fejfájás, migrén, rák (kiegészítő terápiaként), keringési panaszok (hypotóniás szindróma), rövidlátás, bénulások (szélütés, gyermekbénulás, stb. után), tüdőtágulás, idegi alapú gyomorpanaszok, gastritis, gyomor- és patkóbélfekélyek, Ménière-betegség, menstruációs panaszok, morbus crohn, neuraszténiás szindróma (vegetatív dystonia), neurodermitis, veseelégtelenség, vesekőképződés, potenciazavarok, utazási betegség (nausea - émelygés, hányinger), prosztata-megnagyobbodás, alvási zavarok, fájdalmas állapotok, váll-kar-szindróma, nagyothallás, hallás kimaradás, teniszkönyök, tuberkulózis, csalánkiütés, emésztési zavarok, székrekedés, gerincferdülések, cukorbetegség.

Az oldal tetejére...