A daoija és a daoijao, taoizmus néven is ismert, nyugaton a taoista irányzatok összefoglalására használt gyűjtőfogalom, amit gyakran helytelenül vallásnak tekintenek. A vallásos taoizmus (daojiao) és a filozófiai taoizmus (daojia) a konfucianizmus legnagyobb ellenfelei voltak, és az egykor igen nyugtalan és ingatag világból való menekülés tanítását hirdették. Mindegyik a maga módján fordult el a már akkoriban mesterségesen megteremtett világtól, különösen a gazdasági előrelépésektől. Ezek helyett az ember természet felé fordulását és a belső nyugalom kiművelését tanították. A taoizmus elutasította a tekintély minden formáját, soha nem vált társadalmi ideológiává. De mint filozófia, hatással volt a későbbiekben kialakult kínai természettudományokra és művészetekre, és tartósan meghatározta azok fejlődését. A daojia és a daojiao megkülönböztetése csak később került bevezetésre, és többnyire csak a kívülállók használták. A filozófiusok soha nem érezték úgy, hogy valamely iskolához tartoznának, hanem inkább filozófiai példaképük hagyományai szerint cselekedtek. Egyszerűen csak keresőknek tekintették magukat. A népi taoizmus főleg a sámánizmus és más természeti irányzat praktikáit olvasztotta magába. Később azonban a filozófiai taoizmus egyes elemei, így a qigong vagy az orvoslástan is a részeivé lettek. Ez a folyamat a harcművészeteket sem hagyta érintetlenül. A wuwei elve kimondja, hogy a harcművészetek nem erőszakos technikákból állnak, hanem az önvédelem rendszerének kell tekinteni őket. Ezért az igazi mester számára nem is létezik a támadás, hanem csak az ellenfél cselekvéseihez való igazodás. " Egy jó harcos soha sem örül a harcnak. - Dao – Tao
A kínai taoizmusból származó fogalom. A Dao a természet, az univerzum felsőbb rendű törvényszerűsége, a minden látható változásban leledző felfoghatatlan rend, amely minden dolgot alávet az örök létnek és elmúlásnak. Definíció A Dao legfontosabb jellemzője a Semmi vagy Üresség (Wuji), az a bizonyos, a buddhista irányzatokban később sokat idézett Üresség, amely minden út-tanításban példaként szolgál az elérendő belső állapothoz. A belső állapot filozófiai ideálja minden út-tanításban az én legyőzése. Ez magában foglalja a vágyak, a gondolatok és az igények kiürítését (nem-munkálkodás, nemlét, nem-tudat, nem-viselkedés, nem-szellem, stb.) és mindig az univerzális Semmi példáján alapszik. „A Dao a Nemlét” – mondja Laozi , ami egyben minden lét eredete, és a dao semmije, anélkül, hogy bármit tenne, minden dolgot előidéz, formál és irányít. Névtelen, mert mindennél nagyobb, ami néven nevezhető. Nem cselekszik, békén hagy mindent. Magában hordozza a dolgokat, de nem akar birtokolni, hagyja, hogy maguk változzanak. Habár nem tesz semmit, mégis minden változást ő irányít. A Dao működése csak a jelenségekben, az ellentétének kapcsolatában mutatkozik meg ( yin-yang ). A Dao útjai A Dao egy meghatározó fogalom a kínai gondolkodásmódban, de mint elv nem kizárólag csak a taoizmushoz tartozik. Megegyezik a sinojapán do (út) fogalmával, a kínai és a japán nyelvben is ugyanazzal az írásjellel jelölik: egy út, egy mester fejének és egy tanítvány lábainak ideogrammájával, amik a mestert követik. Ez az univerzum útja, a Dao útja. Ezt az utat szolgálta minden gyakorlat, függetlenül attól, hogy taoista vagy buddhista. A konfucianizmus is létrehozta a bölcsek útját, ami a konfucianista filozófiának megfelelően ugyanazt követte. A japán sinto vallás az istenek útját alkotta meg. Keletkeztek további utak is, mint a tea útja, a gyógyászat útja vagy a harcművészetek útja, amelyeknek legmagasabb foka mindig maga a mester. Werner Lind: Nagy Harcművészeti Lexikon A mester és tanítvány kapcsolatáról Az Út művészetében mást jelent tanítványnak lenni, mint egy szokványos oktatási folyamatban. Az Út tanulóját különleges kapcsolat fűzi mesteréhez, és előrehaladását sokkal inkább befolyásolja ez a viszony, mint maga a tanulás. Az Út megismerése különbözik a forma elsajátításától, ezért a mester csak azt tekinti tanítványának, akiben megvan a képesség az Út követésére. Amikor erről megbizonyosodott, kezdetét veheti egy mester-tanítvány kapcsolat, amelynek középpontjában az Út áll. Ezt azonban akár hosszú évekig is eltartó formai tanulás előzi meg. Hogy a mester valakit tanítványnak fogad-e, az nem csak a jelentkező tehetségén múlik, hanem a belső képességén is. A formai gyakorlással töltött, hosszú próbaidő alatt megmutatkozik a tanuló jelleme, és alkalmassá válhat az Út követésére. Minden igazi mester árulásnak tartaná egy olyan ember oktatását, akit csak a formai tökély érdekel, akiből hiányzik a belső harc és az áldozatvállalás képessége, s akiben nem élnek az ideálok. A gyakorlók közül csak igen kevesen képesek a formai szinten túljutva a tanítványi fokozatra emelkedni. Korábban, amikor a mesterek a tanítványaikat nem csoportban, hanem egyenként oktatták, mindjárt az elején megállapították, hogy a jelentkező alkalmas-e az Útra. Ennek ellenére még hosszú próbaidő következett. A mester-tanítvány viszony létrejöttéhez a tanulónak türelmet, hűséget és kitartást kellett tanúsítania, a tanító csak ezután ismerte el kettejük Útra irányuló kapcsolatát. Kezdetben a tanulók rengeteg erejét emészti fel az őrlődés igazság és igazságtalanság között, valamint a küzdelem az előrejutásért; a személyes érvényesülésért és az elismerésért; mindazért, amik ők, amit tudnak, amire képesek és amijük van. A mester azonban nem ezek a harcok érdeklik, hanem az emberi tartalom. Ezért ahol lehet, akadályt állít a tanítványok érvényesülési vágya elé, és figyeli az eredményt. Az ilyenkor bekövetkező konfliktusban jól láthatóvá válik a tanuló belső tartása. A technikai gyakorlás mellett ez a legfőbb edzés. Akinek az egyéniségében egy magasabb eszmény iránti törekvés körvonalazódik – s ezt nem őrli fel a megbecsülésért és a jó megítélésért folytatott küzdelem –, azt a mester tanítványul fogadja, amint eléri a szükséges technikai szintet. Amíg azonban valaki nem tudja legyűrni magában az Úttal ellenkező érzéseket, bármilyen technikai szinten is legyen, nem lehet annak követője. Akik az Út tanulói, már más szinten keresik az előrelépést. Feladatukat a belső mester állandó kihívása szabja meg: törekedni a tökéletességre és a végső igazságra. Mindez napról napra megújuló küzdelmet jelent számukra az önismeretért és az önuralomért. A tanítványok szoros kapcsolatban állnak a dojó val és a mesterrel, mert ezek határozzák meg haladásuk mértékét és irányát, és a segítséget is innen várhatják. Mivel nagy a veszélye, hogy a küzdelmek felborítják az egyensúlyt, és károkat okoznak, a mester dolga, hogy irányítsa azokat. Ezért a gyakorlóból nem lehet tanítvány, amíg nem ismeri fel a valódi mester-tanítvány kapcsolat szükségességét. Az Út tanítványának lenni azt jelenti, hogy az ember véglegesen dönt az Út követése mellett, és folyamatos belső küzdelem árán megfelel a kihívásoknak. Az Út tényleges elsajátítására a tanítványság előszintje, a technikák gyakorlása, mivel ez az Út feltétele. Itt kialakulhat a tanulóban a képesség, amely alkalmassá teszi őt az Út követésére, és méltóvá teszi, hogy egy mester tanítványául fogadja. A hagyományos harcművészetben ősidőktől fogva megkülönböztetik a belső és a külső tanítványság fogalmát. Az Öt Változó Állapot – Az Öt Elem Az energia fejlődésének öt szakasza: a föld , a fém , a víz , a fa és a tűz felöleli a természetben fellelhető összes jelenséget. Olyan jelképrendszer ez, mely az élet minden területére egyaránt vonatkozik. Az energia kibontakozásának öt állapotát wu xingnek nevezik. Szó szerinti fordításban a wu jelentése „öt”, xingé „megy”. A legelterjedtebb fordítási lehetőségek az Öt Elem, Öt Változó Állapot és az Öt Hatóerő A fejlődési szakaszokat jelölő természeti elemek megnevezései mindazonáltal nem utalnak azok megfogható, anyagi voltára. Az energia átalakulásának mind az öt fajtája egyszerre bír dinamikus és statikus aspektussal. A dinamikus szempont az energia szakaszos átalakulására mutat rá, ami az energia helyváltoztatásának természetes folyamata során megy végbe – e folyamatból vezethető le az idő rendszere. Ezt úgy hívják, hogy wu-yuen, jelentése? Az energia fejlődésének öt szakasza. Szó szerint a yuen mozgást vagy körmozgást jelent. Az energia-átalakulás öt alaptípusának statikus szemlélete az anyagi dolgok jellemző tulajdonságait írja le, és csak osztályzási rendszerként használják. Ez a módszer a wu-xing elnevezést kapta, bár a wu xing néven szokás hivatkozni az energia-átalakulás öt fajtájára általános értelemben is. A dinamikus szemléletmód egyik ábrázolási formája az energia éves körforgása, amint az végigáramlik a világmindenségen. Az energiaáramlás egy köre valójában két évig tart: az egyik szakasz yang, a másik yin. Mivel minden két éves ciklus átmegy az öt változó állapoton a teremtő rendet követve, ezért s teljes kör tíz évet, azaz egy shuent ölel fel. A dinamikus jelleg az energiakeringés napi és hónapi szakaszaiban ugyanúgy jelen van, mint ahogy az emberi test megfelelő energiaköreiben. Hasonlóképpen, minden egyes kibontakozási állapotot vizsgálhatunk dinamikus és statikusként is. A fém osztálya például, dinamikusként vizsgálva olyan cselekedeteket eredményez, mint a gyilkolás, a háborúzás, a megtisztulás és a változás. Statikus oldalról szemlélve a fém osztályát példázzák az eszközök, a szerszámok és a fegyverek. A szellemileg beérkezett ősök úgy értelmezték a fát, mint olyat, ami felfelé törekszik, akár egyenesen, akár kanyargó vonalban. A fém olyasmit jelent, ami változásnak van kitéve, a tűz lángolva tör fölfelé, a víz lefelé folyik, a föld képes életet adni. Elvont értelmükben ezek az elemek jelképezhetik azon anyagokat, illetve jelenségeket, melyek jellemzői között szerepelnek az adott szakasz által mutatott tulajdonságok. A szóban forgó elemek ciklikus kölcsönhatása segítségünkre lehet abban, hogy megmagyarázzuk és kellőképpen bemutassuk a világegyetemben előforduló összes anyag és jelenség összefüggését., beleértve az ember külső és belső tapasztalásainak területét is. Az energia kibontakozásának öt szakasza teljes filozófiai és gyakorlati rendszert biztosít számunkra, amely megmagyarázza az egyetemes kölcsönhatások bonyolult összefüggéseit, mi több, alkalmazásával helyreállítható a felborult energia-egyensúly, a konfliktushelyzetek pedig elkerülhetővé válnak. Az energia kibontakozása során öt állapotot vesz föl, mely öt állapot szorosan kapcsolódik egymáshoz, mindig ugyanabban a sorrendben követve egymást a körforgásban. Ennek az öt szakasznak az együttes hatása hozza létre a világegyetemet, s ez tükröződik az emberi mikrokozmoszban is. Ni Hua-ching: Tao a leheletfinom, egyetemes törvény A Qi a világegyetemet betöltő természeti erő vagy energia. Fordítják levegőnek, életleheletnek, lélegzetnek, életeszenciának, energiának, szélnek. A Qi elve a világ számos kultúrájában megtalálható. Az iszlámban a Qi megfelelője a Baraka, japánban Ki-nek, szanszkritban Prana-nak, tibetben Lung-nak mondják. A lakota sziú indiánokál a Neyatoneyah szót használják a Qi fogalmára. Héberül ez a szó a Ruach, mely a teremtés könyvében is megtalálható: „Kezdetben Isten megteremtette az Eget és a Földet. A világ alaktalan volt és üres, a mélységek felett sötétség ült; az Isteni Ruach a vizek felett lebegett.” A Qi, amely létrehozta az Eget és a Földet, lényegében ugyanaz a Qi, mely formálja az élőlényeket, köztük az embert is. A kínaiak ennek megfelelően a Qi-t három kategóriába sorolják: mennyei, földi és emberi. A mennyei Qi magába foglalja a földi Qi-t, melyen belül az emberi Qi található. A mennyben vagy a világegyetemben a Qi az égből származó természeti erőkből áll, mint például a napfény. Az égi Qi felügyeli az időjárást, az éghajlatot és a természeti katasztrófákat. Hatása az égitestek és a föld kapcsolatában mutatkozik meg. Az asztrológia pedig megkísérli a magyarázatát. A földi Qi-t az égi Qi irányítja és befolyásolja; energiavonalakból és hálókból áll, valamint része a föld mágneses erőtere és a földfelszín alatt rejtőző hő. Ezeknek az energiáknak az egyensúlytörekvése földrengésben vagy más természeti katasztrófában nyilvánulhat meg. Amennyiben megértjük a föld szabályait, akkor megérthetjük, miképpen jönnek létre a hegyek és a folyók, a föld melyik része a legjobb valaki számára, hol építsük fel házunkat, és melyik irányba nézzen az egészséges és hosszú életünk érdekében. Kínában igen régóta foglalkoznak geomanciával vagy más néven Feng Shui-val. Ezek a szakértők segítenek a radiesztézia tudásukkal és a Yi Jing felhasználásával az embereknek fontos döntéseik meghozatalakor. Az emberi Qi-t az égi és a földi Qi irányítja, vagyis meghatározzák a sorsunkat. A Qi az élet forrása. Ha megértjük működését, megértjük az univerzum működését is. Amennyiben az égi és a földi Qi-vel, magyarul a természet ciklusaival összhangban tevékenykedünk, és megtanuljuk a Qi szabályozását, akkor hosszú és egészséges életet élhetünk. Ellenben, ha nem váltakoztatjuk ritmikusan életünket az évszakok váltakozásának megfelelően, megbetegedhetünk. A természet útjának követése a Dao lényege, amely maga a természetes Út. A Qi-ről Zhang Tzai a következőképpen írt: „ A WuJi (A Nagy Üresség) Qi-ből áll. A Qi összesűrűsödik, hogy létrejöjjön a dolgok sokasága. A dolgok szükségszerűen szétválnak és visszatérnek a WuJi-be. Amikor a Qi összesűrűsödik, láthatóvá válik és megjelennek a fizikai formák. Szétszóródásában és összesűrűsödésében is mindennek a lényege. Minden születés összesűrűsödés, minden halál szétszóródás. A születés nem nyereség, a halál nem veszteség… Összesűrűsödve a Qi élőlénnyé válik, szétszóródva pedig a változások alapja lesz.” Varga István Első holdhó 1. Yuan Shi Tian Zun (a Három Halhatatlan egyike) születésnapja Második holdhó 2. Tu Di Gong (a Földisten Ünnepe) 18. Zhong Yue Da Di (a Központi Hegy Császára) születésnapja 10. He Xian Gu (a Nyolc Halhatatlan egyike) születésnapja 1. Nan Ji Chang Sheng Da Di (a Déli Sarki Hosszú Élet Császára) születésnapja 13. Lu Pon születésnapja 7. A Hét Nővér ünnepe (a Jáde Császár lányai) 3. Az Eke Isten Földreszállásának napja 1-9. Az Eke Kilenc Istenének Földreszállása (A Nagy Medve hét csillaga, a Tűz és a Föld Istene) 3. San Mao Zhen Jun (a Három Mao Fivér) születésnapja 6. Xi Yue Da Di (a Nyugati Hegy Császára) születésnapja 9. Han Xiang Zi (a Nyolc Halhatatlan egyike) születésnapja
A Yin és a Yang az Ég és a Föld Útja, melyből a miriádnyi dolog ered, a változás és az átaéalulás atyja és anyja, a kezdet és a pusztulás forrása. A világmindenségnek két megjelenési formája létezik. Az egyik a rejtett oldal – az osztatlan egység avagy az eredendő üresség, mely már létezett „az Ég és a Föld születése előtt”, ahogy a régiek mondták. Ebből a szempontból a világegyetem eredeti energiája el nem különült, teljes egész. A másik oldal a sokféleség leplezetlen, érzékelhető és megfigyelhető világa, amely „az Ég és a Föld születése utáni”. Bár a két megjelenési forma látszólag különáll, a leplezetlen és a rejtett valójában egységet alkot. Tekinthetjük úgy, hogy a teremtés az a folyamat, mely során lezajlik az eredeti, el nem különült ősenergia elrendeződése. Ennek a szerveződésnek a következményeképpen az eredeti ősenergia elkülönült két, eltérő osztályra, melyet yinnek és yangnak nevezünk. Bár az aktív aspektus (yang) mutatkozik meg elsőként, jelenlétével olyan, viszonylagosan nyugvó szempont (yin)valószínűségére utal, amelyből megfigyelhető az aktivitás. Lehetetlen közvetlenül megtapasztalni, vagy pontosan körülírni a térben lejátszódó tevékenység minőségét. Csakis egy szilárd nézőpontról (yin) vizsgálható, amely megegyezik és összhangban van vele. Például a nap sugarait nézve, amely a naprendszerünkben a yang aspektust képviseli nem lehetne érzékelni, ha ezeket a sugarakat nem verné vissza valamilyen útjukba eső tárgy. Ha visszaveri a sugarakat, azok észlelhetővé válnak, mivel a tárgyon ilyenkor változás tapasztalható. Bármilyen pozitív állítás a napsugarakról a tárgyra vonatkozó észrevételek fügvénye. Ilyenformána hatás, amelyet egy adott tevékenység (yang) fejt ki, megerősítést nyer a vele össhangban lévő, szilárd, viszonylagos nyugvó helyzetű tárgytól (yin). A formának és a tevékenységnek ilyen tagolódása által hozza létre az eredeti energia a világegyetem aktív pólusát (Ég) és a szilárd pólust (Föld). A teremtés műveletét úgy is felfoghatjuk, mint az eredeti energia kiterjedését a központból. Mindemellett a szerveződés lefolyása érdekében szükség van a kiegészító jellegű,kiegyensúlyozó, összetartó erőhatásra is. Ha a centrifugális (yin) és centripetális (yang) erők nem lennének egyensúlyban, semmi sem létezhetne. Az energia vagy stétszóródna a semmiben, vagy eltűnne a küzéppontban. E két erő kényes egyensúlya az atom modeljén tanulmányozható. Ha az elektronokat nem tartaná vissza a protonoknak a küzéppont felé irányuló vonzása a ttól, hogy eltávolodjanak az atommagtól, az atom széthullana. Sokkal nagyobb keretek között ez az alapelv játszik közre a naprendszernek és a világegyetem galaxisainak az összetartásában. A yin és a yang jellemzőit elsőként Fu Xi ismerte fel, aki egyesek állítása szerint 6-8000 évvel ezelőtt élt, más becslések azonban Kr. E.3852–2738 közé helyezik el. A Sárga Császá r (Kr. e. 2698–2598) kijelentette, hogy „a világmindenség a yin és yang tevékenységek kölcsönös hatásának és váltakozásának kifejeződése”. Tizenkét törvényszerűséget állapított meg, melyek részletesen jellemzik ezt azt összefüggést, és elmagyarázzák nekünk a világegyetemet irányíró abszolút természeti törvényeket. Ezek a törvényszerűségek a következők:
Nincs az életnek olyan oldala, amelyre a yin és yang tevékenységek ne vonatkoznának. A yin és a yang által mutatkozik meg a világegyetem összes létező dolgának a megnyilvánulása és kölcsönös egymásra hatása. A yinnel és yagnak nincs világos, konkrét meghatározása, így a két elnevezés gyakorlatilag lefordíthatatlan. Leginkább két fogalomkört jelöl, többek közt a negatív és a pozitív, a romboló és az építő, a tétlen és a tevékeny, a durva és a finom, a valódi és a lappangó egymást kiegészítő párjait. A yin és a yang minden lehetséges kombinációjának, azok képződményeinek és működésüknek a leírása megtalálható a Yijingben. Ni Hua-ching: Tao a leheletfinom, egyetemes törvény
A taoista szexuális hagyomány a pszichoanalízis szemszögéből Mind a taoizmus, mind a pszichoanalízis alapvetően a gyógyítás szolgálatában áll. A szexualitással foglalkozó első taoisták – a pszichoanalitikusokhoz hasonlóan – orvosok voltak, akik szexuális tanításaikat az egészség megőrzése, és a hosszú, boldog élet megvalósítása céljából adták át tanítványaiknak. A két rendszer azonban teljesen eltérő módszereket alkalmaz: a pszichoanalízis a szexuális késztetések fölötti uralom megvalósítását a tudattalan fantáziák és konfliktusok tudatosításától várja, ezzel szemben a taoizmus közvetlenül a szexuális energia áramlásába avatkozik bele és sajátítja el az irányítását. Míg a pszichoanalízis beéri azzal, hogy pácienseit „normális” szexuális élethez segíti, a taoizmus magát a szexuális életet fejlesztette művészi színvonalra. A taoista mesterek mindmáig úgy vélik, hogy az egészséges élettel harmonizáló szerelmi boldogság kiteljesítésének egyedüli eszköze a szexuális energia természetének belső megtapasztalása, fejlesztése és szabályozásának elsajátítása. Úgy vélem, hogy évezredes története során a taoizmus valóban rátalált az emberi szexualitásban rejlő lehetőségek legteljesebb kibontakoztatásának útjára, melynek figyelembe vétele a pszichoanalízis szexualitáselméletét is új szempontokkal gazdagíthatja. A taoista szellemiségből szorosan következik, hogy a taoista bölcsek a szexualitást is a természet törvényeivel kívánták összehangolni, az egészség megőrzésének, és a hosszú és kiegyensúlyozott élet megvalósításának céljából. Így az idők során a taoista szexológia a kínai gyógyászat egyik fontos ágává vált (Chia, 2002). A taoista energiafogalom – chi és ching chi A több ezer éves kínai orvostudomány aprólékosan feltérképezte a chi áramlásának útvonalait, és felfedezte, hogy az emberi testben 12 fő vagy elsődleges, és 8 másodlagos vezeték van, melyeken keresztül a chi áramlik. Ha az energia elakad valamelyik vezetékben, akkor a belső szervekhez áramló chi vagy túl sok, vagy túl kevés lesz, és betegség alakulhat ki. A gyógyítás célja a chi áramlásának kiegyensúlyozása, a szerveken átáramló chi megfelelő szintjének a beállítása. A chi-áramlást a kínai orvos gyógynövényekkel, akupunktúrás tűkkel, vagy ún. chi kung gyakorlatokkal befolyásolja (Yang, 1999, 2001). A chi kung speciális fizikai és mentális gyakorlatok végzését jelenti. A kínai nyelvben a kung vagy kung fu szavak valaminek a megtanulására vagy elérésére fordított erőfeszítést, gyakorlást jelentenek, tehát a chi kung nem más, mint a chi-áramlás szabályozásának tanulása vagy gyakorlása. Hasonló értelemben beszélhetünk szexuális kung fu-ról is, ami szexuális gyakorlást, a szexuális energia fejlesztését jelenti (Chia, 1998). A chi egyik legerőteljesebb megnyilvánulása a szexuális energia, amit a taoista gyógyászat ching chi-nek nevez. Amikor szexuálisan felizgulunk, valójában ennek a szexuális energiának a kiterjedését érezzük a testünkben (Chia, 2002, 72). A taoista szexuál-energetikai gyakorlatok alapelveinek összefoglalása A második alapelv a szexuális energia átalakítása, mely az orgazmus ejakulációtól való különválasztásán alapul. A magömlés megakadályozása lehetővé teszi, hogy az eképp megőrzött szexuális energiát a gyakorló saját testébe irányítsa. A gyakorlás célja a szexuális energiának a nemi szervektől való visszafordítása, és az egész testben, egy speciális pályán való keringetése. Amikor a szexuális izgalom fokozódik, a ching chi vagy szexuális energia spontán módon elkezd szétterjedni a testben, átáramlik a szerveken az idegrendszer magasabb központjai felé. A taoista módszer azon alapul, hogy a gyakorló ezt a folyamatot tudatos irányítása alá vonja, és tökéletesíti. Ennek során a szexuális energiát a genitális központoktól a gerincoszlopon keresztül a fejbe, majd onnan a test elülső oldalán lefelé, vissza a genitális központokhoz vezeti, illetve ezen a pályán keringeti. E közben az energia érinti és felfrissíti az összes létfontosságú szervet, és összehangolja az energiaáramlás testi központjait, amelyeket a taoizmus tan tien-eknek nevez. A szexuális energia keringetése az egész testre kiterjedő, rendkívül intenzív és hosszan tartó orgazmikus állapotot idéz elő. Mivel a magömlés megszakítja az energiaáramlás körforgását, a legtöbb férfi képtelenné válik a kiteljesedett, tökéletesen kielégítő szexuális orgazmus megtapasztalására. A taoista gyakorlat harmadik alapelve a nőies és férfias (vagy másként a jin és jang) erők ellentétei közötti egyensúly fenntartása. Mivel a magömlést energiavesztés, ingerelhetetlenségi szakasz, és a nőtől való nárcisztikus visszahúzódás követi, a férfi legyengül, és szexuálisan tehetetlenné válik, miközben a nő aktív marad és további orgazmusokra képes. Ez a férfiban tudattalan irigységet és kisebbségi érzést eredményezhet, ami a kompenzáció vágyához, versengéshez vezethet. A magömlés nélküli szeretkezés azonban elejét veszi ennek a rejtett „nemek közötti harcnak”, mivel a nemi különbségek kiegyenlítődnek, és megszilárdul a partnerek közti harmónia. Mivel a szexuális erőviszonyok jelentős szerepet játszanak a párkapcsolatok szabályozásában, a szexuális ellentétek egyensúlyban tartása fontos lélektani kérdés. A szexuális energiával való helyes gazdálkodás a kapcsolati dinamika szabályozásában is alapvető fontosságú (lásd Chia, 1998, 27). Freud korában a fizika volt a tudományosság etalonja, és Freud a korabeli fizika modelljeit ültette át a lelki készülék működésének magyarázatára. A lélektani folyamatokban egy mechanikus, hidraulikus gépezet egyensúlyi folyamatait vélte felfedezni. Az az energia-fogalom, amit az ember lelki működésének leírásában használt, valójában egy antropomorfizált fizikalista energia-fogalom volt. Bizonyára ez az oka, hogy a biológia és az idegtudomány fejlődésével a lelki készülék fizikalista modellje érvényét vesztette, és a „lelki energia” Freud-i metafórája ma már a pszichoanalízisben is nélkülözi tudományos hátterét, és csupán köznyelvi értelemben használatos. A taoizmushoz hasonlóan Freud rendszerében is a szexuális energia a legfontosabb, és a lelki élet szempontjából legmeghatározóbb energiaféleség, melynek mennyiségi aspektusát a libidó szóval jelölte. Felismerései ellenére Freud nem férhetett hozzá a libidó (azaz a „nemi ösztön” által termelt hajtóerő, vagy szexuális energia) mélyebb megismeréséhez, és közvetlen befolyásolásának lehetőségéhez, hiszen a tudományos elméletképzés nyugati metodológiája ezt nem tette lehetővé számára. Elmélete ezért ki van téve a tudományos fejlődés paradigmaváltásainak. Kernberg tanulmányában visszatér Freud eredeti álláspontjához, és azt képviseli, hogy a szelf olyan intrapszichés struktúra, mely az egoból ered, ugyanakkor annak része. A szelf én-struktúra, mely ugyanakkor az én-funkciók használatáról alkotott képet is magába építi. A csecsemő szelfje, kezdeti differenciálatlan állapotából, az anya-gyermek kapcsolat keretében kezd el differenciálódni, és ennek a kapcsolatnak a keretében fejlődik. Ezért nem létezik önmagában, hanem elválaszthatatlanul összefonódik a vele szemben álló tárgy-reprezentációkkal. Természetesen, a fejlődő csecsemő fejlődő én-funkcióival vesz részt társas interakcióiban, így ezek is szelf-reprezentációi részévé válnak. Ugyanakkor a szelf kialakulását a csecsemő én-funkciói (mint például a kognitív struktúrák, emlékezet, stb.) teszik lehetővé. Ily módon a szelf az egoból fejlődik ki, annak integráns része. Szelf és ego tehát kölcsönösen feltételezik egymást, fogalmilag szorosan összetartoznak. A fejlődés során mind a jó, mind a rossz tárgyreprezentációk összegződnek, és konkrét jellegzetességeiktől megfosztott, elvont és általános belső jó és rossz tárgyakká absztrahálódnak. Ily módon az egyes tárgyreprezentációkhoz kötődő szeretet és gyűlölet is absztrahálódik, és az internalizált tárgykapcsolati struktúra stabil alkotóelemeiként libidóvá és agresszióvá szilárdul. A libidó és agresszió fölérendelt motivációs struktúrákká válnak, melyek különböző körülmények között, ismét konkrét érzelmi diszpozíciók sokaságában nyilvánulnak meg. Az ösztönkésztetések tehát elválaszthatatlanok a tárgykapcsolati struktúrától, annak motivációs aspektusát képviselik. Kernberg fejtegetése meglepő fordulattal jár: úgy véli, hogy az ösztönkésztetések (drive) nem veleszületett, tárgynélküli impulzusok, hanem az érzelmekkel átitatott tárgykapcsolati tapasztalatok absztrahálódó végtermékei. Mivel az ösztönkésztetések valójában absztrakt belső tárgyakra irányuló vágyak, ezért a primer motivációs rendszer sem más, mint maga az internalizált tárgykapcsolati struktúra. Magyarországon a közelmúltban jelentek meg a thaiföldi származású, Amerikában élő taoista gyógyító, Mantak Chia témával foglalkozó könyvei (Chia, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002). Chia mester központot hozott létre gyógyító rendszerének oktatása céljából, és tanítványai a világ számos országában (köztük hazánkban is) közvetítik tanait. Elemzésem az általa leírt technikát követi (Chia, 2000). Mint szó volt róla, a taoisták célja a boldogság, és ezzel szoros összefüggésben, az egészséges élet megvalósítása. Ennek egyik eszközét a szexuális energia szabályozásának elsajátításában, azaz a szexuális kung fu-ban látják. Chia mester azt javasolja, hogy a szabályozást könnyebb kezdetben egyedül, partner nélkül begyakorolni. A cél a magömlés nélküli orgazmus elsajátítása meditációs (chi kung) gyakorlatoksegítségével. A meditáció során az első lépés a testtudatosság létrehozása a belső szervekre való koncentrációval. Ebben segít az ún. Belső Mosoly technikája. Chia ezt így írja le: „Amikor nagyjából tudjuk, hol helyezkednek el testünkben a szervek és a mirigyek, csukjuk be a szemünket és mosolyogjunk rájuk… Érezzük a szeretetet és a boldogságot, ahogy a szívből kiárad. Amikor a tüdőre mosolygunk, érezzük, ahogy eltölt minket a félelemnélküliség érzése, amikor a lépre, a gyomorra, a hasnyálmirigyre mosolygunk, érezzük a nyitottságot és a becsületességet. A májra és az epehólyagra mosolyogva érezzük a kedvességet, a vesékre és a húgyhólyagra mosolyogva érezzük a finomságot, a nemi szervekre mosolyogva érezzük az alkotóerőt. A belső mosoly következményeként a negatív energiák fokozatosan átalakulnak pozitív életerővé” (Chia, 2000, 107-108). A teljes ellazultság és a szervekben átélt öröm állapotában a gyakorló feladata az energia „összegyűjtése” a köldöktájékon, majd ezt követően az energia keringetése az ún. Mikrokozmikus Pályán. Ahogyan már szó volt róla, ez a pálya a köldöktájéktól az alhasi központokon át, hátul a gerinc mentén a fejtetőig, és elöl a nyelven és a mellkasi központokon keresztül vissza a köldöktájékig húzódik. Ezt követően a gyakorló erotikus gondolatokkal felforrósítja – a leírás szerint – a nemi szervekben tárolódó szexuális energiát. A multiorgazmus akkor következik be, amikor az energiakeringetés folyamatába a gyakorló ezt a felhevített szexuális energiát is bekapcsolja. A gerincoszlop mentén felhúzza, a fejbe vezeti, és ott tetszése szerint keringeti, majd visszavezeti a köldöktájéki központba. A szexuális energia fejbe irányítását Chia Nagy Felhúzásnak nevezi, melyet az ún. Völgyorgazmus tetőz be. Chia ez utóbbit úgy jellemzi, hogy a gyakorló erőfeszítések nélkül élvezi az energia keringését, és mintegy „hátradől” az orgazmusba. Az orgazmikus állapot fenntartása a gyakorló szándékától függ, akinek módjában áll az energiakeringetés tetszőleges folytatása vagy leállítása. Ezzel a technikával az orgazmusélmény intenzitása és időtartama szinte határtalanul fokozható, melynek során egybefüggő multiorgazmusos állapot alakul ki. A folyamatnak az energia köldökhöz való visszavezetése vet véget. A felhevített szexuális energia keringetése során a kezdetben még konkrét szexuális fantáziákban manifesztálódó tárgyreprezentáció minden egyedi vonásától megfosztott, elvont és letisztult, tökéletesen jó tárggyá válik. Minden frusztráló elemétől (talán még nemi jellegétől is) megszabadított jóság-esszenciává finomodik és absztrahálódik, ami egy isteni lénnyel való egyesülés boldog élményét kelti. Valószínűleg ez adja meg a szexuális meditációnak azt a spirituális vetületét, amelyre más vallások is (például a tantra vagy kundalini jóga) utalnak (lásd pl. Osho, 1999). A szexuális energia keringetése során a meditáló temészetesen már nemcsak az egyes szervekbe, hanem a test egészébe projiciálja jó tárgyát. Ekkor a test pozitív fiziológiai reakciója úgy működik, mintha a tárgy „visszamosolyogna” a szelfre. Ez a szelfben megerősíti a tárgy jóságának érzetét, ami tovább fokozza a felé irányuló szeretetteljes viszonyulást. Ezen a módon a meditáció egy öngerjesztő, pozitív visszacsatolási folyamatot indít be, ami a végletekig fokozódik. A szexuális energia az egész testben szétterjed, és a test összes sejtjét mélyen átjáró, multiorgazmusos állapothoz vezet. A páros gyakorlás ezt azzal egészíti ki, hogy az energiakeringetést a párok egy közös energiapálya mentén, egymás testére is kiterjesztik. Ezáltal a partnerek bevonják egymást a jó szelf- és tárgyreprezentációk belső fúziójába: egyesül egymással a belső tárgyreprezentáció és a partnerről alkotott kép, illetve a gyakorló szelférzetét partnerére is kiterjeszti. Ez a tökéletesen jó tárggyal való többszörös fúzió megsokszorozza és elmélyíti a partnertől kapott, és az iránta érzett szeretet, odaadás és elköteleződés élményét. Mivel itt már egy átalakított, tökéletesen jó belső tárgy fantáziája projiciálódik a partnerről alkotott képbe, ez jelentősen fokozza a partnerek közötti szerelmi boldogság élményét. A szexuális kung fu taoista hagyománya szervesen illeszkedik a keleti kultúra szellemiségébe: a boldogság megtalálásának belső útját kínálva eszközt kíván adni a függőségek és szükségletek kényszerétől való megszabaduláshoz. A szexuális kung fu a hozzáférhetetlen-, vagy nem kielégítő partner helyett az „önmagával való szeretkezést”, azaz a tökéletesen jó belső tárggyal való egyesülést kínálja, ami lehetővé teszi az egyén számára a szexuális ínség kényszerítő motivációja alóli felszabadulást. De nagy lehetőséget ad a szexualitás körül kialakuló párkapcsolati konfliktusok harmonikusabb kezelésére, illetve a pár boldogságának megsokszorozására is. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a szexuális kung fu technikáinak elsajátítása viszonylag gátlásmentes személyiséget feltételez. A szexuális öröm belső átélésébe való merülés képességének ugyanis alapvető gátja lehet a szexualitáshoz kötődő szorongás és bűntudat. A belső jó tárggyal való örömteli kapcsolat fantáziájába feledkezés a tárgy iránti bizalmat és viszonylagos konfliktusmentességet feltételez. A negatív érzelmek Chia-féle átalakítása a hasításon és tagadáson alapul, ezért csak akkor alkalmazható, ha a negatív érzelmek nem érnek el egy bizonyos intenzitást. Utóbbi esetben a rossz tárgyak felülkerekednek a jó tárgyakon, és a meditáció lehetősége meghiúsul. A taoista gyógyító rendszer nem rendelkezik a szexuális gátlások és tárgykapcsolati konfliktusok kezelésének lélektani eszközeivel – ezek csak pszichoanalízissel gyógyíthatók. Szexuális tanításai azonban megfontolásra érdemes, új szempontokkal gazdagíthatják a szexualitásról alkotott elképzeléseinket. A pszichoanalízis az egészséges szexualitást a normális tárgykapcsolatban megvalósuló, örömteli, genitális orgazmusra való képességgel azonosítja. Ez azonban, a férfit illetően, magától értetődően, a pillanatnyi, illékony élvezettel járó magömléses orgazmust jelenti számára. Ami viszont nyugaton az egészség normájának számít, az az évezredes tapasztalatokon nyugvó kínai taoista hagyomány szemszögéből az egészség elfecsérléséhez vezet, és csupán felszínes élvezetet nyújt ahhoz a mély extázishoz képest, amihez a magömlés elkerülése, és az orgazmus egész testre történő kiterjesztése vezet (vö. Chia, 2001, Zettnersan, 2001). Sajnos, a nyugati civilizáció nélkülözi a belső tapasztalás metodológiáját a tudományos ismeretszerzésben, ami alól a pszichoanalízis sem kivétel. Nyilvánvaló, hogy addig, amíg az elméletképző tudós nem tapasztalja meg ezeket az állapotokat, elméletképzésében is figyelmen kívül fogja hagyni őket. Remélem, előadásom kellő mértékű kíváncsiságot ébreszt a szexualitás lehetőségeinek taoista kincsesbányája iránt. Irodalom Taoista források Horgász Csaba
|
utolsó frissítés: 2010.02.14. SPIRÁL DINAMIKA TRÉNING A képzés azoknak szól, akik szeretnének jobban érteni az emberekhez, nagymértékben megnövelni a bennük rejlő lehetőségeket és kreativitást, és akik szakmai és személyes kapcsolataikat gazdagítani szeretnék.
„Fogadj örökbe” egy haiti árvát – támogatási program a földrengés gyermek áldozataiért
Új könyv az olvasmányok menüpont alatt! A téridő kulcsa: a tudat
Kezdő Tai Chi Quan és Oktató: Lévai Andrea
Az Arany Hegy legújabb száma
|
